Tavaly megismerkedtünk a forró Franciaországgal (Lyonban a misztrál 39 fokig hevítette a kedélyeket és tartósan); idén hűvös Franciaország fogadott bennünket. Miközben idehaza hőségrekord született (Mica mondja: 41,9 C fok volt), mi két hűs hetet élveztünk Bourgogne északi csücskén, Yonne megye Sens nevű városkája mellett, Soucy-ban. Yonne megye székhelye egyébként Auxerre (osszernek ejtik az ott élők, [jut eszembe: osszeres]), és Sens (szansz) folyója az Yonne, franciául l’Yonne, melyet névelővel ejtenek és ugyanúgy lion-nak, mint a délre fekvő nagyvárost. De térjünk be most már Soucyba, ahol Éváék élnek. 1200 fős falu, de szép, mint egy kisváros. És olyan csöndes is. Aranyjánosi reminiszcenciákat ébreszt maga a ház, amit bérelnek. Kőkerítés veszi körbe a kertet, és gazdasági épületek határolják. A nyugati oldalon az iskola tűzfala támaszkodik rá, s az egyik sarokban áll a lakóház. Valaha nagyobbacska gazdasági épület állhatott vele szemben, ami most garázs. A szénásszekér jól elférhetett benne. Fölötte pedig a padláson a széna. Lehetett istálló is. Pinceajtót rejt az épületen felkúszó vadszőlő. Mellette szerszámkamra, benne a kerékpárok. A kert közepét jól megtermett hársfa uralja. Alá lehet telepedni beszélgetni, vagy éppen ebédelni. A kert füves másutt murvás. Néhány alma-, cseresznye- és szilvafa kínálja éppen érő gyümölcseit. A sarokban paradicsom érik, petrezselyem nő a szokott tempóban, közte estike, tűzi liliom, valamiféle sárga virágú bokor, és tök virágzik a vadszőlőt elnyomva és szamóca érik, noha ízetlen. A sarokban néhányféle hinta.
Érdekes a helyi építészet. Sok követ használnak fel építkezéshez. És mert így van, nem félnek attól, hogy szétmállik az épület, ha keskeny eresz veszi körbe a ház tetejét. Ettől hangsúlyosan mértani idomokra emlékeztetnek a házak. Téglatestekre helyezett gúlák, mintha az építőkocka-játék elemeiből rakták volna össze őket. Jellegzetes (szinte minden házon találsz ilyet) a félkörívben végződő manzard-ablak.
Kétféle természetes kő fordul elő itt. Éva mondja, hogy a környéken a talajszint alatt kb. 150 m vastagságú kréta kő van. Nagyon sokat faragnak ebből kerítéshez, de az épület falaként is alkalmazzák. Felhasználják a fényes üveges-kagylós törésfelületű kovakövet is. Az ő házuk is ezekből épült, no meg téglából. Találtam a kerítés falában egy fehér színű kövületet. Kb. akkora volt, mint egy kétdecis üvegpalack alja. Úgy gondolom, hogy egyfajta csigaváz alsó része áll ki a könnyen bontható krétafalból. (Én kiszedném.)
A kertet rigók és kisebb énekes madarak látogatják. A rigók ott létünk alatt csendesen pásztázták a pázsitot eleséget keresgélve, már nem énekeltek, de a kicsi testű madarak tőlem néhány lépésre fújták visszatérő ritmusos nótájukat.
A ház vendégeit kényelmes nappali, tágas konyha várja. Van itt még mellékhelység, és egy kis szoba. Korábban vagy a cseléd lakta, vagy kamraként szolgált. Mindenesetre ablaka ennek is van. Apropó ablakok.
Soucy kissé északabbra esik Budapesthez képest. (Párizstól jó 100 km DK-re. Mégis a ház legtöbb ablaka szimpla üveg. Egyedül az északi-nyugati ablakokba tettek dupla üveget. Ezt csak az óceáni éghajlattal és a Golf-áramlat telet enyhítő hatásával tudom magyarázni. Ma már persze a régi építésű házban is központi fűtés van. Egy Oertli-olajkazán biztosítja hozzá a műszaki hátteret. Érdekes, hogy éjszaka mosnak géppel, mert akkor kedvezménnyel kapják az áramot.
A magyar állapotokkal összehasonlítva egész általánosan azt tudnám megfogalmazni a helyiek életvitelével kapcsolatban, hogy a tulajdonosi tudat aktivizálja, és öntudatos, átgondolt cselekvésre ösztönzi a polgárokat. Talán attól van ez, hogy a társadalmat érintő törvények nem vesznek olyan kiszámíthatatlan és éles kanyarokat, mint nálunk. A francia alkotmányt a kiváló jogérzékkel megáldott Napóleon – akinek ilyen irányú végzettsége nem is volt – és társai jól összerakták, és máig érvényesülnek a benne foglaltak (talán Code civil a neve). Jobban tudják, tehát hogy mit csináljanak, minek mi lesz a következménye. És ez kedvez a nyugodtan kialakított jó döntések meghozatalának.
Maga a kisközség nagyon rendezett. Szemét sehol, (sőt: egy általam nem egészen belátható rendszer szerint gyűjtik a háztartási szemetet. Az üveg ide jön, a papír amoda, megint máshova a műanyag és a vegyes hulladék. Mondtam is Tücsinek: Baj, van. Kinyitottam a sört, az üveget [semmilyen palack nem visszaváltható] még csak tudom, hova dobjam, de a kupak fémből van. A papírcímkét le sem merem tépni, mint itthon, mert az is külön gyűjtetik.)
De térjünk csak vissza a faluba, Soucyba. Itt is működik a hangos időjelzés. Nem tudom, mi az oka. Nekem szimpatikus a minden településen megszólaló érces hang. Figyelmeztet az idő múlására: „Megint eltelt egy félóra, avagy egész”. Ezeket kongatja a harangon az elektronikus vezérlésű szerkezet. A helyi templom tornyából is hallottuk éjjel-nappal. Nem a harang zúg, csak nekivernek egy fémnyelvet. És ez ércesebb hangzású, mint a himbálózó harangtest „szava”. Megint csak arról szól, hogy fontos nekik, amijük van, és akarják, hogy működjön.
Pl. az iskola. Az 1100 lelket számláló falucskában van általános iskola, ahol angol és német nyelvoktatás folyik. De van óvoda és bölcsöde is, természetesen posta is. Ezt az államigazgatásban dolgozók figyelmébe ajánlom.
Zöngicse jön: Vettem egy illusztrált Larousse-t, mert, ami tudás felhalmozódott korunkban, azt napra készen hozza. Elején a francia helyesírás részletes szabályai, majd az első részben a köznevek rövid kifejtése következik benne abc-rendben. Mesterségek (pl. chauffeur), biológia (és hogy a sofőrnél maradjunk, focheur, kaszáspók a jelentése), növények leírása, (pl. az eglantier, mely vadrózsa jelentésű, s melyből az Eglantin női név képződött), tehát mindenféle természettudományok, statisztikus valóságok, különféle kultúrtörténeti csemegék fogalmainak a kifejtése, és színes ábrákon való megjelenítése megtalálható a kötetben. Idén bővült egy képes ívvel. Állatokról és államelnökökről készült fényképsorozatok ezek. Majd jön a második nagy egység: a tulajdonnevek abc-rendben. Hírességek és földrajzi nevek, stb. a kellő részletességgel kifejtve. A két fő részt a szállóigék választják el egymástól. 1500 szállóige és közmondás található itt, rövid magyarázattal. Az 1811 lapon felhalmozott tudásanyagot általános történelmi összefoglaló egészíti ki 108 oldalon. A naprakészségét lemérheted azon, hogy az utolsó bejegyzés 2007-ből való, és így hangzik: FRANCE Sarkozy, élu président de la Republique. A hátsó borítón megtalálod a nemzetek zászlóit, az első fedlapon belül egy kódot, mely a könyv vásárlóját feljogosítja a Larousse internetes enciklopédia egyéves ingyenes használatára. Még egy gyors statisztika a könyvről: Van benne 150 000 meghatározás, 28 000 tulajdonnév, 5000 illusztráció és számos táblázat. Ez nem a reklám helye, mégis ideírom: ára 29,90, tehát nincs egészen harminc euró. Magyar pénzben kb. 7500 Ft. A hülyének is megéri. Vettem egyet.
A 28 000 tulajdonnévből álljon itt a Sens-ről szóló:
89100 ir. sz. Sens, az Yonnne partján található város (27 952 lakossal; akiket a római kortól kezdve Sénonais-nak neveztek); érsekség, autóalkatrész-gyártás. Kora-gótikus katedrális, 1130!-tól kezdve épül, s még a XII. században befejezik; átépítik a XVI. sz-ban. Kincstára van. Múzeumok: Érsekségi múzeum és a Synodal-palota, itt történelem előtti kor, régészeti kiállítás és egyebek. A Larousse tartalmilag egy kiigazításra szorul. Az Érdnél kisebb városkában egyetem épült és működik. Sarkozyt szeretik a franciák. Pl. kijelentette, hogy olyan egyetemeket akar látni, ahol a gazdasági életben jól használható képzés folyik. El akarja töröltetni a ma még létező ingatlanadót, és az örökösödési adót is minimalizálni kívánja, hogy megelőzze az országból való elvándorlást. Nos, ezt is az államigazgatásban dolgozók figyelmébe ajánlom.
Hát igen. Franciaország első, hatalmas, gótikus katedrálisa nem a mai városkának épült, hanem azzal a reménnyel, hogy itt lesz a főváros. Nem így alakult, feljebb épült és Párizsnak hívják. Mindenesetre szép az ódon épület, rendben tartják, állandóan halk gregorián zene szól, mintha a kórus próbálna valahol fenn a karzatok egyikén. Maga a város olyan formás és stílusos, hogy rövid ott tartózkodásunk ellenére kétszer meglátogattuk. Arányos szép házaik vannak történelmi stich-hel (legtöbbje eredeti szépségében megőriztetett), szépen kialakított terekkel, kicsit girbe-gurba utcácskákkal, hogy az ellenséget lőni lehessen szükség esetén. Boltocskái nem maradnak el a Váci utcai kirakatok mögött.
A várost kettészeli az Yonne-folyó. Viszonylag tiszta a vize. Nagyobb halakat láttunk benne úszkálni két hídjának egyikéről. Ez a híd igazán két híd, mert közbül egy lakott sziget húzódik. A hidat különben virágcsokrokkal díszítik. Olyan, mint egy profán templom esküvőre feldíszítve. Tetszett.
Vasárnap más-más faluba mentünk misére. A Ste Clément-beli templomban sokféle szobrot láttunk. Állítólag a francia forradalom után akadt egy pap a környéken, aki megmentette-rejtegette, majd a templomokban felállította a kidobált szobrokat. Furcsa volt, hogy mindegyik alá írják, kit ábrázol. Azért az enfant Jesus szöveg nélkül is kitalálható, de az Ange gardien is.
A másik egy hosszúnevű közeli üdülőfaluban volt. Párhuzamosan kirakodóvásár is volt a faluközpontban. Ott voltak többen. Misére velünk együtt (7 fő) 25-en mentünk. Ebből kétharmada nő, a maradék férfi. Nem igazán sok. Érdekessége ennek az öreg templomnak a nagybörzsönyi bányász-templomból már ismert hatszögletű téglákból kirakott padló. A másik viszont helyi sajátosság. Úgy nézet ki a templom famennyezete, mint egy felfordított hajó. Ahogy kell, íves falapokból, merevítő gerendázattal.
Hogy a környezetről írtakat egyszer befejezzem, még ideírom: kirándultunk a Fontainebleau-i erdőben. Matyika itt bemutatta sziklamászó tudományát, mert a turistautak mentén kisebb-nagyobb tanúsziklák hevernek a homokos talajon. Maga az erdő is szép vegyes erdő különféle fákkal; dimbes-dombos vidék ez. Nem csoda, hogy a barbizoni festők ezen a vidéken telepedtek meg s festették az ezer színben pompázó erdőt. Paál László is dolgozott itt, ha jól emlékszem. Unszolásra sem látogattuk meg a kastélyt. Valahogyan a természet közelebb áll hozzám, mint a művi pompa. A francia-park geometriája, a kastély pompája nem áll hozzám nagyon közel. Inkább a hegyen jártunk. Akkor meleg volt. Utóbb megmásztam egy sziklát. Ha tudtam volna, hogy milyen kövér vagyok, nem biztos, hogy felmerészkedtem volna rá. A sörmeccsek jutnak eszembe, amikor a pohos emberek bokájukat törik, mert azt hiszik, hogy tudnak még ugrálni.
A rokonlátogatásról készült egy csomó kép. A családi képek között megnézhető lesz hamarosan.
Éváék úgy költöztek ide, hogy Fr.-nak állásánál fogva néhány évenként tovább kell mennie. Így hát gondosan eltették a kartondobozokat, hogy ne kelljen újak után futkosni, ha eljön a költözködés ideje. Ahogy látom, közvetlen és kedves kapcsolatokat építettek ki környezetükben. Sok mosolygós ismerősük van, akik szükség esetén segítenek viszonosan. Mikor megjöttünk, a két fiú szomszédolt, hogy egy kocsi elhozhasson minket a reptérről (Orly, kb. 100 km). Máskor egy kislány szaladt át egy nyúlketreccel, és egy Monopoly társasjátékkal, hogy a fiúkkal társasozzon, s hogy közben Estelle se zavarja őket, neki hozta az élő nyuszit játszani.
Máskor a tévé előtt üldögélnek, s nézik a Mikét. Mike a Walt Disney-féle Mickey mouse. Félnapokat tudnák nézni Mikét, Minnie-t és a Pluto kutyát. Apropó. Egyik este Estelle kivágta a hisztit. A lefekvés ellen tiltakozva kiabált: Akarom nézni a Plütót. Kísértetiesen megismétlődött az a történet, melyet keresztapja adott elő gyermekkorában. Amikor nem akart lefeküdni ezt ismételgette kiabálva: Akarom nézni a kutyát, akarom nézni a kutyát. (A szemben lévő ház kutyájára rálátott volna, ha hagyjuk.)
Szívesen ülnek még a fiúk a számítógép (ordinateur) előtt is. Harcolnak vagy autóversenyeznek. Nem kímélik a virtuális autót (voiture), nekivezetik a kőfalnak, a búzamezőnek, s az se zavarja őket, ha a kijelző azt mutatja: a kocsi három kereke kipukkadt.
A tévében két műsor köti le őket. Az egyik az Atlanti-óceán partján álló régi várszerű tömlöcben folyó társas küzdelem, a másik hasonló: Városok egymás elleni csapatjátéka. Mindkettő hetenként szerepel a műsortervben. Különben La Rochelle-nél fognak nyaralni (az óceán partján) két hétig, most arra várnak.
Éva szeret otthon lenni. Szeret gondoskodni övéiről, gyümölcsöket elrakni, ajándékot hímezni, lakást berendezni. Jó anyagokat kap a sógornőjétől, aki a befutott Cotelac divatcéget birtokolja. Ebben hát szerencsés. Mindketten szívesen fordulnak szomszédaikhoz, akikkel így jó viszonyban vannak. Nemrég a fiúk egyikük osztálytársának szülinapjára rendezett zsúron vett részt. A lányt Ilonának hívják. Nem tudják, hogy magyar névváltozata a Helénának, csak megtetszett nekik a hangzása (még jó, Kosztolányinak is megtetszett.) Ugyancsak ott tartózkodásunk idején az egyik papa elvitte a gyerekeket, hogy megmutassa kombájnját, hogy képben legyenek, hogyan megy az aratás. S elvitte őket egy farmra is, ahol többek között kukoricából kialakított hatalmas labirintus van kiépítve, s még számos más szórakozási lehetőség belépő fejében.
Éva a legszükségesebb fuvarokat lebonyolítja, noha nem rajong az autóvezetésért. Nem így François, aki rutinos és gyors a vezetésben. Ő különben elégedett a munkájával, s nagy önállósággal látja el a commissaire teendőit. Gondos és figyelmes vendéglátó. Azonkívül tevékeny, mozgékony ember. Hozzám képest fáradhatatlan. Ameddig valami elvégzendő dolgot lát, le nem ül, hanem elvégzi, függetlenül attól, hogy az illető munka alacsony rendű-e, avagy ellenkezőleg. Caloris ac frigoris patientia par (Hannibálról írta a római történetíró, Livius). Nyűhetetlen.
A két fiú olyan, mint Lolka és Bolka. Matyi szeret egyedül lenni, Timothée nem. Így Titi nyúzza Matyit, hogy aktivizálja. Ez a nyúzás inkább afféle bosszantásnak felel meg. A cél, Mátyást kimozdítani a szemlélődésből, hogy vele foglalkozzék. Matyi ki is fakadt: A Timothée mindenhová követi, nem hagyja békén. Mondom neki: Nem mindenhová. Te pl. ministrálsz, Titi meg nem. Ministrálj többet, oda nem tud követni. Meg ezt is mondtam: Most úgyis fölmentek a szobátokba: Menjen Titi elöl. Akkor nem tud téged követni. S lőn. Mint írtam, Matyi, aki most 10 éves, a teremsziklamászást műveli és szereti. Titi kb. két évvel fiatalabb, kifejezetten a képzőművészetre állt be. Szívesen gyárt mindenfélét leginkább agyagból, (ezt szakkörön kiégetik). De jól fest és érdekes a színválasztása. Kapott tőlünk egy keretre előrajzolt vásznat, rajta van Gogh napraforgójával. Perceken belül átfestette temperával, anélkül hogy egy tekintetet vetett volna az eredeti kép színvilágára, és – olykor kevert színekkel – perceken belül elkészítette az ő napraforgóját. Nekem tetszett.
Estelle szerintem be van fejezve. Már két éves. Mindent tud, vagy tudni vél, s határozottan eszerint cselekszik. És ösztönei szerint. Ha kell, kiabál, ha kell, hisztizik, vagy éppen szépen mosolyog, s törekszik egyetértésre. Úgy gondolom, leginkább a szülőktől látott példa az, ami felnövekedésével egyre inkább hatni fog rá. Ha anyja átteszi balkezét a jobbon, utánozza. Ha spiccel, ő is megpróbálja. És akkor egyek ők ketten. Már most nagyon nő. Szereti a cicomát, kis dobozkában vannak szépészeti kellékei. Kapott nemrég egy sereg hajcsatot. Csak úgy dobálta le magáról. Viszont talált egy piros autó-kitűzőt. Azt próbálta beleapplikálni a hajába. Hiába: van két fiútestvére, akik autóval szórakoznak, anyja is vezet, apja pedig kiváltképpen. Mit is tűzhetne a hajába?
Nem tudom, figyelsz-e arra, hogy vannak életed során olyan epizódok, melyek korábban sose értek, melyekkel még sose találkoztál, tehát számodra újak. Én elmúltam 60, és még mindig akad olyasmi, ami nekem is új. Utunk során néhány ilyennel találkoztam: Így a sens-i erdőben egy meztelen csigával (limace). Szép, erősen sötétsárga színű, vagy 8–10 centis.
Az asztalunkon kagylóhússal szembesültem. Finom, könnyen emészthető fehérje ez az élelmiszer. Coquille Saint-Jaques. Náluk is igen drága csemege. A shell-embléma ezt a fajta kagylóhéjat mutatja.
Ettünk articsókát is. Ez a bogáncshoz, a kövirózsához, és még ki tudja, mihez hasonló növény. Fehérje jellegű anyagát főzve ettük salátaöntettel nyakon öntve, bele-belemártogatva. Az volt vele a bajom, hogy nem tudtam a tápértékét, azt tudniillik, hogy nehéz kaja-e, vagy nem. Hogy hogyan készüljön rá az emésztésem? Túléltem, de nem az enyém ez az íz.
Az Orly-repülőtéren álltam életemben először mozgójárdára. Ennek a tempója növekszik, ha hozzáadod a sajátodat. Előbb érhetsz oda (hova?). Mozgólépcsőre már többször a metróknál, de csak itt hívják escalatornak az excavator mintájára, merthogy lépcsőgép [Nem cséplőgép, az batteuse volna].
Először láttam a Balatont repülőgépről. „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály.” Hát azért megcéloztam magamban: a Velencei-tó és a Balcsi között valahol Kápolnásnyéket.
Nos, hát így van ez ott velük, náluk, az Úr 2007. évének július havában. Még sok mondandóm volna, de ki győzi elolvasni.
Utolsó kommentek