Semmiképpen se szeretném blogomat citátumgyűjteménnyé
alakítani, már csak azért sem, mert éppen elég ilyen is van, ma mégis kivételt
teszek, mert néhány idézet olyannyira megtetszett, hogy megosztom veletek. Egy
New Mexico-i gondolkodó (Richard Rohr, Minden egybetartozik c.) könyvéből
ollóztam őket. Az első érdekessége, hogy ő is ollózta, legalábbis az elsőt,
mert nem az ő gondolata, hanem Dosztojevszkijé, aki a Karamazovokban ezt írta:
„Szeretni az embert még bűnösségében is, az Isteni Szeretethez hasonlóan, amely
a legmagasabb rendű szeretet a földön.
Szeretni Isten összes teremtményét, homokjának legkisebb szemcséjét is.
Szeretni minden egyes levelet [blogot is! - teszem hozzá] Isten világosságának
minden sugarát.
Szeretni az állatokat, a növényeket, szeretni mindent.
Ha mindent szeretünk, akkor felfogjuk a dolgok isteni lényegét. És ha
felfogtuk, akkor napról napra jobban fogjuk érteni. És végül eljutunk az egész
világ szeretetéhez, és mindenestül magunkhoz tudjuk ölelni.” (27. o.)
Általános érvényén túl itt és most külön meg kell emlékeznem a levegő mozgásáról,
melyet magam a leginkább szeretek (mert Isten a szellőben van jelen [meg minden
másban persze]). Korábbi írásaim tanúskodhatnak róla, hogy világéletemben
szerettem a szelet. És most vége szakadt a szakadatlan hőségnek, vége a fülledt
kánikulának, északra komolyodott a szellő zúgása, és most a közlés öröme
párosul a kellemes szellővel, mely körülölel, és érdeklődve figyeli, hogyan
alakul ez a néhány sor.
Ennyi líra után hadd jöjjön a következő idézet:
- Tehetek-e bármit azért, hogy
elérjem a megvilágosodást?
- Épp csak annyit, amennyit
azért tehetsz, hogy a nap felkeljen reggel.
- Akkor hát mi haszna az általad
előírt spirituális gyakorlásnak?
- Hogy biztosan ne aludj akkor,
amikor a nap kezd feljönni.
(Zen mester
tanítványához)
[Ne feledjük, Jézus is kérte:
Legyetek éberek!]…
„A kontempláció titka, hogy meg kell tanulni a jelen pillanatban élni. … ehhez
az alábbi imát szoktam ajánlani:
Legyél csendben, és tudd, hogy én
vagyok Isten.
Legyél csendben, és tudd, hogy én
vagyok.
Legyél csendben és tudd.
Legyél csendben.
Legyél.”
(57. és 58. o.)
Csúcs ez az ima.
Magam is kísérleteztem hasonlóval.
Búcsúzásképpen azt is ide írom:
- Dicsőség az Atyának és a
Fiúnak, és a Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala, most és mindörökkön
örökké, ámen.
- Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké, ámen.
- Dicsőség a Szentháromságnak
minden időkben, ámen.
- Dicsőség, alleluja, alleluja,
alleluja, ámen.
- Dicsőség legyen. Ámen.
- Úgy van, legyen.
- Ámen.
- … [csak nézlek]
2007.08.26. 11:14 emmausz
Ima - ma - a - ...
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr735167615
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek