= Gondviselés
Ha úgy veszem, a hajunk szála sem görbül Isten tudta nélkül.
Vagyis az Ő folyamatos jelenje előtt zajlik le minden életeseményünk. Ez az Ő
szemszögéből nézve teljesen így van. Mi azonban nem emlékszünk életünk minden rezdülésére
(már csak azért se, mert életünk harmadrészét átalusszuk), ezért úgy éljük meg,
hogy akadnak benne kivételes – sorsfordító – pillanatok. Két ilyen személyes
„belenyúlást” fejtek ki a következőkben.
1. Máig őrzök egy apróhirdetést. Ez elég különös, hiszen
teljesen jelentéktelen papírfecniről van szó. Ám története van a dolognak.
Munkanélküli lettem a 90-es évek elején. Igen sok szabadidőm volt (másom se).
Beiratkoztam hát Czakó Gábor újságíró iskolájába. Egyszer megszólított CzG, aki
alighanem alkalmazásban volt a Pest megyei Hírlapnál, és azt mondta: Tudom,
nincs állásod. Akarsz-e külsőzni a Hírlapnál. Persze, hogy akartam. Erre
elmondta, hogy kit keressek meg ez ügyben. Mielőtt sor került volna rá, vettem
egy Hírlapot, hogy megismerjem a szerkezetét, hangvételét, a rovatokat.
Kíváncsiságból az apróhirdetésekhez lapoztam, hátha van valami nekem való
állásajánlat köztük. Egyetlenegy álláshirdetés volt az aznapi számban.
Államigazgatási szerv sajtóelemző munkára keres íráskészséggel rendelkező
munkatársakat. Na, mondom magamban, ez nekem szól. A megadott telefonszámot
feltárcsáztam, érdekelt, hogy kik keresnek ilyesvalakit. A Parlament
jelentkezett be, s kapcsolták a Miniszterelnöki Sajtóirodát, ahová fél éve
hiába áhítoztam, s ami most teljesen testközelbe került. Felvettek. Maradtam
is, amíg maradhattam.
A kényszerű váltás kulcsává is egy aprócska momentum lett.
2. A nagyon szépen szerkesztett és kitűnően korrigált lap
gazdája odaadta a készülő szám kijavított kéziratát azzal, hogy vizsgáljam át,
maradt-e benne hiba. Több mint száz oldal átolvasása során alig találtam ilyeneket, azok is csupa
incifinci dolgok voltak. Csak legyintett rá: Á, ezek nem igazán hibák. Egyszer aztán azt olvasom: Damaszkusz
pápa. No, ilyenre nem emlékszem. Damasus volt emlékeim szerint, de Damascus
nem. Én nyertem – állást. Köszönhetem Damasus pápának a XX. sz. végén, aki
nevével ekkora időt átívelve hozzájárult ahhoz, hogy hitelesnek ismerjenek el
új helyemen.
Milyen érdekes, hogy most visszalapozgatva a folyóiratban, nem találtam
meg a kérdéses szövegrészt, igaz, hogy Nietzsche nevét megtaláltam hibásan –
Nitzschének írva – mintegy igazolva azt a tételemet, hogy hibátlan kiadvány nem létezik. Gyanítom, hogy valóban nincs ilyen.
2007.09.13. 11:29 emmausz
Sorsalakító véletlenek
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr475167638
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek