Tudtam, hogy Keith Jarrett lesz a Műpa-ban, mert a
családból többen oda igyekeztek csütörtökön. Olvasom ma minden ami izé nevű szabad
szájú blogban, hogy ilyen is volt, olyan is volt a koncert. Hol a bécsire, hol
a kölnire emlékeztetett Jarrett zongorajátéka. Minden, ami izének tetszett, bár
mélázik rajta, hogy helyette majd ez vagy az megmondja a tutit. Idézem: „Aztán
majd megmondják a MaNcsban, meg az ÉSben, hogy tetszett-e nekem ez a koncert
vagy nem. A koncertteremből kifelemenet oda is sodródtam Vukán mellé, hogy
megtudjam tetszett-e nekem a koncert, Szakcsival lépcsőztem, Déssel lifteztem,
de nem mondták meg. Úgyhogy úgy döntöttem, tetszett, a többi meg le van szarva.
(ide azt írta a helyesírás-ellenőrző, hogy ilyen szót nem illik papírra
[képernyőre] vetni! (IGAZA VAN, NEM ÉN VOLTAM) Az ÉSnek meg majd írok egy
fenyegető levelet. Sőt, egyenesen a Fáynak.”
Nos ugyanő megírja, hogy CD-FELVÉTEL IS KÉSZÜLT. Így van még esély pótlólag
élvezkednem.
Most pedig búcsúzom. Egy bő hétig Sopronban, Mosonban fordulunk meg párkámmal.
Azt mondta, mert ö vicces hölgy, hogy most megyünk nászútra, mert ezelőtt 35 és
fél évvel nem kaptunk oda beutalót. Mondom neki, mert én is vicces ember
vagyok: persze, hogy. Most ana-nász útra megyünk.
Maradjunk abban, hogy a Szieszta szállóban sziesztázunk, s ha elunjuk magunkat,
kimegyünk a szállóból körülnézni.
Azért írtam mindezeket, mert jó esetben is csak nyolc nap múlva leszek
PC-közelben, hogy folytassam abbahagyhatatlan naplómat. Bár - ha
eredménytelenül is – közben időnként rákattintotok blogomra, nő a
látogatottsága, ámde újat nem találtok benne, ezért sok értelme nem volna. Hát
akkor Isten veletek a viszontírásig/olvasásig!
Utolsó kommentek