Mickey webnaplója

Tomka Miklós nevéhez fűződik a vallásszociológiai terminus technikus megalkotása: vallásos a maga módja szerint. Egyik szeretett pap barátomat nagyon irritálja az e kategóriába eső delikvensek eljárása, mert mint említette: aki azt állítja magáról, hogy a maga módján vallásos, az ilyen bálványimádó, az a saját maga istene, mert az ilyen – mivel válogat az isteni parancsokban – saját magát tolja Isten elébe és így gondolkodik: – Majd én megmondom, mit kell tennem, s mit másoknak is.
Nagyon keresztbeállt bennem ez a gondolatsor, merthogy én meg azt véltem, mindenki a maga módján vallásos. Éspedig azért, mert a kisördög a részletekben van.
Mondok egy példát: Az ordinárium hivatalos szövegében (gloria) ez áll: ...és a földön békesség a jóakaratú embereknek. (Lk 2,14). Ám a bibliakommentár ettől nagyon is eltér: „a földön békesség, és az emberekhez jóakarat: Régi kéziratok (a vulgata) szerint: a földön békesség a jóakarat embereinek. A jóakarat azonban itt nem az emberek jóakaratát, hanem Isten üdvözítő akaratát jelenti, amellyel az emberek felé fordul; hivatkozik még a Lk 19,38-re, ahol ez áll: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban.”
Nos hát a hívek milliói úgy tudják, (én is – rosszul), hogy békesség a jóakaratú embereknek, a szentíráskutatók pedig úgy, hogy ez egy téves fordítás. Mindeközben mindnyájan úgy tudják, úgy tudjuk, hogy hitük ép. És az is! Mindegyiké az – a maga módján. Számos egyéb példa is felhozható, és mindegyik ugyanerre az eredményre vezetne: Igen, tiszta a hite a maga módján.     Papunknak persze szintén igaza van, de csak azzal a megszorítással, ha a fent említettek egyfajta gőg diktálta válogatásáról van szó – eretnekségről. Ők ugyanis tudva és akarva saját tetszésük szerint fogadják el, illetve tagadják meg az egyes hittételeket, illetve azok apróbb-nagyobb részeit. Nyíltan szembefordulnak az Istennel, aki ne mondja meg nekik, hogy mit és miben higgynek!