Mickey webnaplója

– S. Cs. Szokott egy pasasról mesélni, aki mániákus „misegyűjtő” volt. Nem napi misére járó, hanem olyan valaki, aki a lehető legtöbb misén akart jelen lenni. Abban az időben ismeretlen volt a koncelebrálás, így a mellékoltároknál miséző papok szerzetesek miséit „kapta el”. Állítólag 47 db mise volt a csúcsa. (Valószínűleg Guinness-rekord.) Ennyit tapasztalt maga körül. Egyiknek a végét, másiknak az elejét érte el, sokukat végig „látott” – hiszen egyszerre többön is „részt vett” – gyakorlatilag egyen sem. Csupán engedelmeskedett belső kényszerének. Mondanom se kell, hogy ez a túlfűtött, fülledt „vallásosság” inkább szánalmas, mint követendő példa.
– Egy Hídvégi Mátétól hallott szellemes kijelentés viszont tetszik. Valaki megkérdezte tőle: A jeruzsálemi tudományegyetem és a héber egyetem között van-e valami különbség?
Igen, van – hangzott válasza.
Mindkettőn tanítanak matematikát.
Az államin azt tanítják: 2x2=4,
a héber egyetemen pedig ezt:
2x2 – hála Istennek – 4! 
Én így képzelek el minden normális katolikust.
A katolikus vízszerelő – hála Istennek – ért a csapokhoz.
A katolikus könyvelő – hála Istennek – ért a könyvvitelhez.
A katolikus újságíró – hála Istennek – ért a sajtóhoz.
A katolikus szénlehordó – hála Istennek – ért a fizikai munkához.
A katolikus katona – hála Istennek– védi a hazát.
A katolikus rádiós – hála Istennek – teszi a dolgát.
A katolikus segédmunkás – hála Istennek – mozgatja az anyagot.
A katolikus diák – hála Istennek – eredményesen tanul.
A katolikus munkanélküli – hála Istennek – alig várja, hogy munkát kapjon.
A katolikus tudós – hála Istennek – elmélyed szakterületének vizsgálatában.
A katolikus politikus – hála Istennek – politizál.
A katolikus mama – hála Istennek – gondozza övéit.
A katolikus sofőr – hála Istennek – autót vezet. . .
Hála Istennek! De tényleg!