Mickey webnaplója

1. A mai olvasmány értésünkre adja, hogy a birodalmak vezérei hiába fújják fel magukat, van felsőbb hatalom is. Így járt Baltazár is, Nebukadonozor fia. Az író ujj három szót vésett a falra:
Mene azaz megszámlálta Isten országodat és véget vetett neki. Magyarán: Elég volt!
Tekel azaz megmérettél, és könnyűnek találtattál. Akkor is, most is ugyanaz a helyzet. Az elöl- és felülülők sanyargatják a rájuk bízottakat. Bizony ma is könnyűnek találtatnak.
Fáresz azaz másoknak osztotta el országodat. Vajon a mi országunkat ki kapja, s mit tesz velünk, aki kapja. Vajon közülünk való kapja-e az irányítást és a közjó javára kormányozza-e vagy a még ingó dolgokat elcseni, az ingatlanokra ráteszi szőrös kezét?
Mi lesz itt?
Miközben ezeken járatom agyamat, egy tegnap kapott you tube-bejátszás is foglalkoztat. Arról szól, hogy az USA-ban egy nő nem tudja, Budapest melyik földrészen van, és mely országban van. A regnumi körben terjesztett filmecskére sokan reagáltak. Nem értették, az amerikaiak hogy lehetnek ilyen primitívek. Ám ez nem jelent semmit. Avagy mondjátok meg, a Réunion szigeteknek mi a fővárosa, s ha az nem megy, esetleg Suriname-é, vagy ha az se, hát Haitié micsoda? Lám-lám. De kérdezhetem azt is, hogy minek hívták Pompidou elnök édesanyját leánykorában. Kérdezni könnyű, s felelni is, ha ismerem a jó választ. Ám okoskodással ezeket nem lehet kitalálni, s az sem biztos, hogy meg kell jegyezni ennyiféle adatot. Minden rajta van a neten, benne van a nagy enciklopédiákban vagy a telefonkönyvben.
Igaz, hogy az egész világnak ismernie kellene szüleinket, akik a világ legjobb szülei – nekünk. Az egész világnak ismernie kellene hazánkat, mert a világ legszebb országa – nekünk. Azért ne csodálkozzunk, hogy nem így van. Mi sem ismerjük hatmilliárd ember szüleit, akik többnyire kedvesek nekik, s a több száz ország nevét sem ismerjük a hozzá tartozó fővárosokkal, jelentősebb kikötőkkel, stb.
2. Kedves volt QQ-tól, hogy sokféle zenét küldött, Kodály-műveket. Nagy békességgel hallgattam őket. Észre kellett vennem, hogy a kínaiak milyen szívvel-lélekkel énekelik a Hegyi éjszakákat; a japánok is teljes odaadással a Túrót eszik a cigány címűt. Csaknem mulatságos, ahogy a meglett japcsi férfiak magyarul! intonálják a szöveget, különösen, mikor a csipkefa bimbója, kihajlott az útra szöveget mondják, majd ugyanolyan áhítattal: rida, rida bom-bom-bomm, kihajlott az útra. Arra ment Jánoska, szakajt egyet róla, rida etc. Azt is muszáj volt észrevennem, hogy szinte alig hallani Kodály-kórusokat a médiában, miközben a zenei világ úgy tudja, hogy Palestrina óta nem született komponista, aki hasonló igényességgel és szépséggel dolgozta ki, formálta meg énekelhető mondanivalóját!
A Kodály-módszernél ma sincs általánosan használható jobb kerek e világon. Valamiért ezt kultiválni nekünk tilos. Jó az amerikaiaknak, a japánoknak, de jó volt még Rákosiéknak is. Ma itt nekünk nem jó. Legalábbis tilos. Talán, mert értékes. Ki érti ezt?
3. Már a hírmag.hu "Puskás Ferenc hírek" is megírta, hogy ifj. Gyorgyovich Miklós Sinkó Ferenc-díjat kapott. Ki érti, hogy miért nem hír ez a MK-nak, a félhivatalos kat. hírügynökségnek az esemény utáni 12. napon sem? Ugyanígy nem az a Virtuális Plébániának, sem más katolikus honlapoknak. Hadd furcsálljam, hogy nem kap publicitást ez a hír a hazai pályán. Ha ugyanis a katolikus újságírókat nem érdekli ez a tény, akkor ugyan kit érdekeljen, s miért? Én nem tudok erre válaszolni.