2007.12.03. 12:23 emmausz
François
François Cavalli. Első élményem vala kapcsolatban
egy fénykép. A képen Monsieur Cavalli nyakig érő frizurát visel, s a közösség
fehér leplébe burkolózva néz ki a képből. Második alkalommal találkozásunk
személyes volt. Az ajtókeretben megjelent nagyszombat reggelén egy nem hazai
típusú személy. Kint havazott, bent reggeliztünk éppen. A sovány fiatal archoz
egy tiroli kabátka tartozott, s mielőtt bonjourt mondott volna, tudtam, hogy ő
Cavalli François. Stoppal jött Magyarországig, a határon a szőrös szívűek nem
vették fel, s ő ázott-fázott a hóesésben, hogy a számára idegen országban
felkeresse mátkajelöltjét. (A Lyonban élő fickó előbb volt Budapesten, mint
Párizsban.) Meg is találta. Azóta boldogan élnek, míg csak tehetik. François és
Éva a közösségben ismerkedtek meg. Azonnal egymásba zúgtak. Az elöljárónak más
tervei voltak Cavalli úrral. Ezért csak titkon találkozhattak. Egyszer
kénytelenek voltak megbújni François ágya alatt, mert benyitott az elöljáró s
kutatott-matatott valami árulkodó jel feltalálása céljából François fiókjában.
Az meg odasúgta Évának az ágy alatt: Mindjárt kiugrok, és megfojtom! Mindegy.
Megesküdtek, amikor eljött annak az ideje. Éva – akivel tegnap beszélgettem –
meglévő három gyerekük mellé szeretne egy kis negyediket is. Megörültem
bejelentésének. Párizs alatt élnek – a Fontainebleau-i erdő szomszédságában –,
s nevelik a két fiúcskát Mátyást és Timothée-t, nomeg Estelle-t, a kislányt,
mint arról a nyáron megemlékeztem blogomban. François Cavalli így együtt mondva
ritkán hangzik el. Ha Éva nagyritkán felidegesedik, akkor szokta korrekt mód
végigmondani nevét. Különben csak François, vagy macikám a neve. Francia vejem
egyébként jogtörténetből PhD-vizsgát tett, egyetemi tanári végzettsége van, de
eredeti foglalkozását nem űzheti, viszont rendőrtisztként dolgozik, mely foglalkozást
szereti, mert joggal úgy véli, hogy tehet valamit szolgálati helyén a
városkáért, s az ott élőkért. Még sokat tudnék róla írni, de csak egy bekezdés
erejéig írok mindenkiről. Vele sem tehetek kivételt.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr905167725
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek