1. A nyugdíjas korú pasas a Szépvölgyi úti HÉV-megállóban állt kb. egy hónapja. Viszonylag rendezett külsővel bírt, úgy is mondhatnám, hogy tisztes szegénységgel öltözött. Kezei tiszták, ápoltak, arca borotvált. Halszálkás télikabátot viselt, hozzá kalapot. Nem csoda, hiszen november lévén kifejezetten hideg volt. Hol hó, hol eső esett. Emberünk védekezett a hideg ellen, ahogy tudott.
Csak a szandálját tudnám feledni. Szabályos nyitott nyári szandált vett fel. Elöl és oldalt kitetszett, hogy barna zokni van a lábán. De hogy az elázás ellen óvja, nejlonzacskóba bújtatta zoknis lábfejét.
A férfi tekintetéből azt olvastam ki, hogy igyekszik fenntartani a normalitás látszatát. Zacskóba bújtatott lába pedig arról vallott, hogy már nem sokáig sikerülhet neki.
Megérkezett a HÉV, és akkor szem elől tévesztettem. Valószínűleg másik kocsira szállt fel.
2. Ildóról írtam tegnap. Merthogy születésnapja volt. Esti hír, hogy mára tűzték ki epeműtétjét. Ez is egyfajta kiszolgáltatottság. Isten óvja mindenféle komplikációktól. Sokszor és sokan gondolunk rá kérve az égiek szerető figyelmét, a földiek gondos és szakszerű munkáját, a szenvedő türelmét, kitartását, gyógyulni akarását.
Utolsó kommentek