A zongoristák jól ismerik az előzőekkel hangzásra majdnem azonos ujjgyakorlat kategóriát. Ez a skálázástól kezdve a kifejezetten az ujjak tornáztatására, fürgeségük megőrzésére és fejlesztésére összeállított gyakorlatokig (Czerny) terjedő kalimpálnivalók összessége. Amikor az újságíró megkísérel naponta egy-két flekknyi gondolatot elektronikus jellé, betűkké jegecesíteni, hasonló valamit tesz.
Ez a mostani egy kicsit mégis más. Arra próbál reflektálni, hogy mi lesz az elvetélt lapokkal. Végképp megszűnnek, béke poraikra avagy sem. (Ez volna a régi gyakorlat, s most lássunk új gyakorlatokat. Innen a cím.)
Valaha egy kis városkának többféle napilapja is volt, és ezt a többfélét eltartották az előfizetők, alkalmi vásárlók. Ehhez legalább háromféle összetevő kellett. Úgymint
1. Öntudatosodó polgárok egészséges lokálpatriotizmusa. Nem kell bővebben kifejtenem tán. 2. A számítógépek, a rádió és a televízió, a mobilofónia és egyéb konkurensek (pl. a mesterséges zene teljes hiánya, [vagy volt cigányzenész, vagy nem a környéken]),
3. A szerkesztők, nyomdászok puritánabb életvitele. Utóbbira csak egyetlen adalék. Hogy mennyire puritán körülmények között születtek remekművek, legyen elég megnézni pl. Babits Mihály Esztergom feletti házát. Ma koldusok rendelkeznek olyan körülményekkel, mint egykor a poeta doctus.
Most megint visszakanyarodnék a lapokhoz. Az első fájó lapmegszűnés számomra az Új Horizont nevű színvonalas irodalmi lap befuccsolása. Kirúgatott alóla az alapítványi pénz, s nem talált szponzorokra sem, s az évtizedeket maga mögött tudó lap padlót fogott. Később szemem láttára roskadt össze az IGEN, vele párhuzamosan évek óta tartó hosszas szenvedés után a Zászlónk. Igen, a Zászlónk. Rossz prófétának bizonyultam, mikor azt jósoltam (1991-ben): / Ha én Zászlónk volnék, mindenütt terjednék, / tizenháromezer példányban elfogynék. / Gerjesztője volnék én az ifjúságnak, / erjesztője volnék a megújulásnak. /
Nem így lett. Először a RM kopott ki alóla, s az így elindult lassú sclerosis multiplexét nem tudta leküzdeni mégoly szívós szervezete sem. Egy érsek és egy püspök próbálta megtámogatni, s mégse. Ellehetetlenültek a feltámasztására, életben tartására indított tárgyalások. S most nincs semmi.
Néha arra gondolok, hogy azok a lapok maradnak meg, amelyek a Kutyák dala filozófiáját követik, s azok „döglenek meg”, amelyek a Farkasok dala szerint próbálnak fennmaradni. Ez persze biztos, hogy nem így van, de „van benne valami”. (Akit közelebbről érdekel a két vers, annak a számára három megoldás kínálkozik. a) Ha elég szerencsés volt, és még megtanították neki Petőfi két remek versét, egyszerűen csak felidézi. b) Ha elég magyar, akkor fellapozza könyvtárában a Petőfi-kötetet. c) Ha elég XXI. sz.-i, kikeresi a Google-n.)
De vajon meg kell-e döglenie egy lapnak, vagy megúszhatja-e egy valameddig tartó Csipkerózsika-álommal? Ez itt a kérdés, szerkesztő uramék. Mert mit tettek a Pál utcai fiúk, amikor elvette tőlük szigorú tanárjuk az egyleti gittet? Még ott, egy álltó helyükben kapartak egy pofára valót a mögöttük álló ablakról, és máris megmaradt a folytonosság. Ha ellehetetlenül a Zászlónk, attól még lehet egy oldala a Galambban, vagy lehet az RM honlapon egy elektronikus oldala.
Vagy lehet ez a mostani blogbejegyzés a folytonosság fenntartása érdekében a Zászlónk 2007-es 2-4. összevont száma azzal a karácsonyi jókívánsággal, hogy legalább az előfizetők kapjanak havonta egy A/4-es oldalt tele érdekes cikkekkel, vagy cikkek kóstolóival, melyek részletesebb kifejtése megtekinthető a Zászlónk honlapján (az RM honlapján) egészen addig, míg szabad hozzáférésűvé nem lesz a gitt, avagy amíg tisztességes összegekkel nem támogatják szponzorok a lapot, avagy amíg „a' haza fényre [nem] derűl”, avagy valamiféle csoda folytán mégiscsak feltámad a lap, az egyetlen magyar, katolikus diáklap. Nem igaz, hogy utoljára Prohászkának tetszett ez az újság!
Utolsó kommentek