Mickey webnaplója

A Mária Rádió sokakat kérdez, mit jelent számukra az advent. Ám nem mindenki hallgatja az adást. Most hát álljon itt az érdeklődőknek, hogy nekem mit jelent ez az időszak.
Adventem mindenki adventje lehet, ha mindenki Jézus születésnapját várja. Olyan érzés ez az eseményre való várakozás, mint ami akkor fogja el az embert, ha egy távol lévő kedves valakinek az érkezését várja. Számolja a napokat, mikor is jön meg a szeretett ember. Mivel fogadjam, mivel kínáljam, mit fogok mondani majd a találkozáskor. Mivel kedveskedjek Neki? Minek örülne? Mit adhatok Neki?
A várakozás csendes összeszedett időszak. Rákészülés az eseményre, a kirobbanó örömre, amikor a feldíszített fenyőfa jelképezi magát azt, akire várunk. Azért csillog majd a fa, azért fog szólni az ének, azért sziporkáznak a csillagszórók, s azért köszönt be a fény, mert megérkezett az, akire várnak a népek, a jóakaratú emberek, akit hirdetnek az angyalok, akinek az érkezésére vár az egész teremtett természet. Hiszen csakugyan „Benne teremtetett minden, a mennyben és a földön: a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok, uralmak, fejedelemségek és hatalmasságok. Minden általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn” – írja a Messiásról, az emberiség reménységéről, a születendő Jézusról Szent Pál a Kolosszei levél első fejezetében. 
Hogyne ünnepelnénk meg születése napját évente, s hogyne várnánk arra, hogy eljöjjön ez a születésnapi megemlékezés … fejezem ki imigyen érzéseimet, miközben egész környezetemben arról ismernek, hogy adventem különös mivoltáról szoktam beszélni. Ennek pedig az az oka, hogy sokan a Jézusra való várakozásuknak adnak hangsúlyt. Miközben értem én ezt, velem is sokan egyet fognak érteni, éspedig azok, akik naponta járnak szentmisére. A mi adventünket áthangolja a napi találkozás Jézussal az Eucharisztiában, vagy mindenütt, ahol ketten-hárman az Ő nevében összejövünk. Mert vajon „Böjtölhet-e a násznép, ha velük van a vőlegény?” – teszi fel a költői kérdést Jézus. Majd fognak böjtölni, ha már nem lesz közöttük – folytatja érvelését.
A kérdés most már csak az, hogy itt és ma köztünk van-e?
Erre azt válaszolom, hogy igen. Tényleg itt van az Oltáriszentségben és a nevében való találkozásaink alkalmával. Így mi csakugyan nem az eljövendőre várunk, inkább csak az egyházzal együtt emlékezünk az ószövetségi időkre, hogy tudniillik mekkora várakozás volt az akkor élőkben, hogy beteljesüljön reményük.  Várakozunk a végső időkre is, amikor is másodszor is eljön a világ Üdvözítője ítélni élőket és holtakat. Ez az esemény kinek-kinek halála pillanatában be is következik, amikor testétől különválva „kiesik” az időből, és találkozik az Élő Istennel. Nagy titok ez.
Amikor tehát várom Jézus születésének, mint eseménynek a megünneplését, akkor hasonlóképpen teszek, mint minden kedves velem együtt élő ember születésnapja alkalmával. De hogy érthető legyen, kinek a születését készülök megünnepelni, el kell mondanom, hogy ismereteim szerint egy ember értékesebb az egész teremtett világnál. Ám vannak fokozatok. Jézus határozottan kijelenti magáról: Nagyobb van itt, mint Jónás (aki Isten prófétája volt), majd még azt is, hogy nagyobb van itt Salamonnál (a választott nép legnagyobb uralkodójánál), tehát amikor a világba érkezését várom, akkor a Legnagyobbnak a születésnapjára készülök.  A Fiúistennek, az istenembernek a világba érkezését várom, akit az Atya küldött, hogy tanúságot tegyen róla, a teremetés (és benne az ember) iránti szeretetéről. Emiatt fogalmazódnak meg hangsúlyosan a hála, a köszönet és imádás ihletett szavai Szentestekor, karácsony vigíliáján s attól kezdve mind az ünnep végéig.