Mickey webnaplója

  A Pályázatfigyelő helyetti rövidítéstől (pafi) az Egri csillagok egy mondatára asszociálok. Ott arról van szó, hogy, aki a megszállás idején ingre-gatyára vetkezetten alszik, az csakugyan nem tizedes úr, hanem csak Mihály bá. Nem jó a pafi, de az ufi sejobb cím.
(Milyen érdekes, hogy a cserkészetben a Gárdonyi-regény kijelentése ellenére elterjedt a Mindenféle bá. Sajnos szintén érdekes, hogy ezt a Mihály bá-s mondatot február 19-i blogomban már idéztem. Biztos már akkor is tetszett.)
Ej, nem is ezt szerettem volna mondani, hanem azt, mennyire visszatetsző nekem a pafiban megjelent pályázatok szóródása a minden és a semmi között. A hatalmas összegek és a néhány peták között. Az első felében szoktak szerepelni a hatalmas pénzek elosztását szabályozó anyagok. Kb. ebben a modorban: Az elmaradt régiók felzárkóztatása céljából EU-támogatásra pályázhatnak az önkormányzatok. Az elnyerhető összeg minimum 500 millió, maximum 2 milliárd ft. Minden önkormányzat pályázhat. Az értékelő bizottság 9 pályázati anyag érkezésével számol (a többi meg nézeget). Még jó, hogy nem sorolja a nevüket: Ipam, Napam vezette önkormányzat, retye, rutya polgármesteri hivatal, uram, bátyám sóhivatal, nepotista unokatestvérem night-klubja. Tartok tőle, hogy a tényleges elosztás is épp az előzőeket tükrözi. A lap második felében aztán olyasfajta pályázatok vannak, melyek kellő érdeklődő esetén eltartják a meghirdetőt. Pl. küldj egy verset, és szerepelni fogsz az anrtológiában. Nevezési díj 3000 ft. Mondjuk 100 vers esetén ez 300 000 ft. Ha elég silány a kiadott antológia, még a kft-t is eltartja. Vagy iskolások számára kiírt szavalóverseny, fotópályázat, novellaíró pályázat. Az első helyezés: Puszit kap a zsűrielnök feleségétől. A második díj: meleg kézfogást ugyanattól, 3. díj, kézfogás Mihály bával, a pedellussal. Cserébe lemond a kft javára a szerzői jogdíjról, s pl. fotóját szabadon felhasználhatja amaz bármely kiadványában. Végül is ki tesz kinek szívességet?
Ismerős a vicc? A kocsmában alaposan elvert papát fia visszaráncigálja a tett színhelyére azzal, hogy szeretné ő látni: ki meri megverni az édesapját. Biztatására egymás után többen lekennek egyet az öregnek. Látva ezt, a fiú odaszól az apjának: Gyűjjék, kend innen, idesapám, mert előbb-utóbb még hülyére verik itten.
Valahogy így áll az ország jogvédelme – és ama szelete is, mely a pályázatok becsületességére vonatkozik.