Ahhoz, hogy bármilyen háló létezhessen, élni kell mindazoknak, akik a hálót horgolják, és akikért a háló horgoltatik. Korunk legfájdalmasabb hírei mind különféle halálfajtákról szólnak. Utóbb arról, hogy egy kisgyermek éhen halt itt, Európa éléskamrájában, Magyarországon! De szól arról is, hogy imitt, majd amott hajléktalanok fagynak meg. Aztán a közúti balesetekről, melyek már ezrek életét követelik évente, békében. Továbbá halnak most már az elégtelen eü. ellátás folyományaként parlamenti vezénylettel (szégyen!). A Háló értelme éppen az volna, hogy kihalássza az életveszélynek kitett személyeket ellehetetlenült helyzetükből.
Vegyük sorra.
– Az éhhalál kivédését a Karitászra bíznám, mégpedig ellátási felelősséggel, hogy ne forduljon elő folyamatos éhezés ebben az országban. Ez nem elsősorban anyagi kérdés. Meggyőződésem szerint akkora fölöslegeket pusztítunk el, mely sokkal több ember megfelelő színvonalú ellátását biztosíthatná, ha társadalmi méretű akarat mutatkozna ebben az irányban.
– A hideg elleni elrejtőzés, vagy nevezzük másképp a megfelelő melegben való alvás az emberi méltóság része. Erről majd tíz éve bőségesen írtam. Nem egyszerű a felszámolása. Pláne nem akkor, amikor mi a rendszerváltás hajnalán a munkásszállókat számoltuk fel, melyek felszívták az utcán őgyelgőket, hogy meg ne fagyjanak. A hajléktalanságot még olyan nemzetek sem képesek kezelni, mint a francia, amely legalább egyensátrakkal siet az ellehetetlenültek átmeneti megsegítésére. Itt ez kevés. A hazai klíma olyan, hogy a sátorba is bele lehet fagyni. Legalább fából ácsolt kalyibákra van szükség, melyek egyszerű módon fűthetők. Nem gondolom, hogy ez a közigazgatási feladat az enyém volna, de megoldásán dolgozni kell. Cziffra György írja, hogy az első világháború alatt segélyből épített faépületekben húzódtak meg az idetelepítettek. Ez ezelőtt száz éve volt! Persze a színvonala szörnyű volt, de a túlélést lehetővé tette. Ma mit épít ki, kinek?
– A halálos kimenetelű balesetek számának emelkedése nemcsak a motorizációs változásokkal függ össze, hanem a nemzet elerkölcstelenedésével is. Az életnek nincs értéke. Ha volna, akkor köteles óvatossággal használná mindenki azt az eszközt, mely oly mértékben képes veszélyezteti az életet. A másét és a sajátot. Mielőtt discóba indul valaki, és még normális, képes felmérni, hogy mi vár rá a bulin. Ehhez képest kell közlekedési eszközt választania. Nem oldom meg helyette eme problémáját, de a felelőssége fennáll.
– Azért hagytam utolsónak az ország jelenleg dúló eü. botrányát, mert lerágott csont. Akiknek beleszólásuk van a döntésekbe, akár szavazatukkal, a felelősségük fennáll. Akik pedig ezeket az emberéleteket követelő döntéseket meghozzák, azoké még fokozottabban fennáll. Hogy mivel játszanak, ide írom: Egy emberélet értékesebb, az egész világegyetemnél. Bárkié! (Ezt a rasszisták és mindenféle kirekesztők miatt írom. Bizonyos értelemben magam is kirekesztettnek tudom magamat. Mondja meg valaki, létezik egyáltalán olyan ember, akit más valakik nem rekesztettek ki még soha semmiből?)
Utolsó kommentek