Mickey webnaplója

Zsuzsától kaptam egy naptárt hátoldalán Ágoston unokánk fényképével. Nagyon kedves kis lapocska, apró, praktikus, kb. bankkártya-méretű. Tücsi hozott zsebnaptárt, melyet cége, a Szent István Társulat állított elő, de az Új embertől is kapott zsebnaptárt. Ugyanonnan előjegyzési asztali naptárt. A Greenpeace állatos naptára postán érkezett csekkel, most a polcra dobva porosodik, mert nem fogjuk felakasztani a lakásban. Nem kell valakinek? Korábban volt falinaptárunk, csak ember nem akadt, aki havonta továbbhajtogassa. És ez nem is volt véletlen. Hiába hajtotta volna a tárgyhóra bárki, azon ugyan soha senki nem kereste a napok múlásának hogyanját. Sajnálom, hogy a sarki patikában lévő lapnaptárokból elhoztam egyet, teljesen felesleges volt, hiszen Zsuzsától kaptunk már, mint fent írtam. A Match-ben járva sikerült visszafognom magamat, mert ott is hozzájuthattam volna egy reklám naptárkára. Majd elfelejtettem: otthon van méfg egyí Mária-rádiós állónaptár. Fekvő háromoldalú hasábot mintáz. Megáll a saját talpán. Számos képesújság  közepén is találtunk naptárt, de nagyon bölcsen ott is hagytuk őket.
Munkahelyemen az olvasóteremben hever egy jobb sorsra érdemes falinaptár. szanszkreit és angol feliratos, elefántok életét ragasztja a hónapokhoz ábraként. Ha a szerkesztőségben jobbra tekintek, egy sas madár repül a szekrény oldalfalán, hirdetve, hogy január van. Ha balra vetek egy pillantást, egy másik falinaptárról egy lófej-széles hóvirág bólogat felém, jelezve, hogy bizony-bizony már 2008. január van. Megpróbálok hát nem forgolódni: Tekintetemet egyenesen az asztalra szegezem. Nehogy azt higgyétek, hogy ostoba maradok az idő múlása tekintetében. A telefon LED-kijelzője tévedhetetlenül mutatja: ma január 16. van.
Akarod, hogy megírjam, itthon hány ceruzánk és golyóstollunk van? Vagy elég, ha megsaccolom. Kb. 70 különféle toll, és mintegy ötven fekete és színes ceruza.
Akarod, hogy megsaccoljam, hogy hány műanyagzacskó van a fedeles fűzkosarunkban az előszobában? Kb. 100 db. Főleg Auchan feliratú. Minden vacakhoz adnak egyet. Még szerencse, hogy a szemétgyűjtéshez felhasználjuk, mert még ostobább volna céltalanul gyűjtögetni őket.
Emlékszem kicsi gyerek voltam, amikor az első lapnaptárral találkoztam, mely apró barna betűkkel sorolta a keresztneveket. Elcsodálkoztam, hogy milyen sokféle van. Január első felében pl. Fruzsina, Ábel, Genovéva, Titusz, Simon, Boldizsár, Attila, Gyöngyvér, Marcell, Melánia, Ágota, Ernő, Veronika, Bódog, Lóránt, Gusztáv, és ezzel el is jutottunk a mai napig.
Ugyanekkora koromban, tehát az ötvenes évek első felében anyám a család talán egyetlen mártogatós tollával (363 típusú acél [ez vékonyabban írt és nem is kapart úgy, mint a vágott hegyű 100-as] toll, festett fa nyéllel és azt hiszem a tinta ÚJKÉK névre hallgatott. Csersavas szagát máig az orromban érzem) írta szüleinek, hogy kapott a sógornőjétől egy nylondarabot, amiből az éppen pelenkás gyermekének guminadrágot szabott ki.
Ha tehát a fogyasztás mennybe vinne bennünket, most legalább százszor boldogabbnak kellene lennem ezek között a mai – sokszor olyannyira felesleges – kacatok között, mint voltam egykor. Ám ez nincs így. És ha boldog mégis boldog vagyok, annak egészen más az oka.