Tipikus férfi megfogalmazás az egyik Bergendy-szám induló
sora:
Hadd főzzek ma magamnak. A női variáció így hangzik:
Csak
tudnám, hogy mi a csodát főzzek ma ebédre! Egy alkalommal, amikor valaki jó
tippet adott asszonytársának, amaz így tört ki: Kedves Gita! Nem éltél hiába,
megmondtad, mit főzzek ma. Tényleg tökfőzelék lesz ebédre. Hát így van ez.
Akinek naponta ki kell főznie, hogy mit kell főznie, vajúdik, töpreng, mert az
ételféleségekből, változatokból ki kell választania a jót, az aktuálisat, a
szezonnak megfelelőt, a piacon elérhetőt, a praktikusat, a legfrappánsabbat. És
ez olykor izgalommal, olykor töprengéssel, olykor pedig édes felismeréssel jár.
Így van ezzel a lapszerkesztő is, akire zuhognak a hírek (uborkaszezonban meg
az uborkák) és hol könnyű a leghírebb híreket összeollózni, hol meg
kínszenvedés, mert nem írhatja meg, hogy ma nincs semmiféle hír!
Nos, eljutottam a blogtémákhoz. Írni mindig lehet valami érdektelent, de
kell lennie belső igényességnek, mely a szamárságokat leállítja, mielőtt a
nagyérdemű olvasó elé kerülne, mert megszólal a „hang”, és azt suttogja: Nincs
összhangban ars poeticáddal! Akkor pedig nem mehet. Hogy mi az én vezérelvem?
Az érdemesség. Nevezetesen az, hogy érdemes legyen elolvasnia az érdeklődőnek,
azaz megtérüljön az az időbefektetése – mellyel kikeresi a blogot, megvárja,
míg a gép betölti –, melyet a blog olvasására szánt. És érdemes legyen
elolvasnia, mert kikapcsolódást jelent neki, mert hasznos információval
gazdagodhat a bejegyzés által, mert értékek felé tereli gondolkodását, mert
megnevetteti, mert megcirógatja a fejét, a szívét, a lelkét. Mert kihúzhatja
magát olvastán, mert a blog rámutat egy másikra, mely ingyen kínál kincseket.
Kb. ennyi, és ez tán nem is kevés.
Mégis elő-előáll a kérdés, miről szóljon a mai adag.
Ma pl. egy tévés témát szerettem volna kifejteni, de későbbre teszem. Tervezett
címe – íme: Érdekes ember. Mert a tévében minden szereplő érdekes ember.
Mozgékony ember, nyüzsgő ember, kiabáló ember, akcióban lévő ember, jóképű
ember, hangoskodó ember, figyelmedet teljesen igénylő ember. Ám friss
benyomásokat kívánok idecitálni, ezért félreteszem. Nemegyszer ezt a módszert
követem. A téma előbb-utóbb utat talál magának, és kipattan, mint egy
feszültségteli bimbó. Hát ennyit gondoltam az írások keletkezéséről megosztani
véletek, kedves együttgondolkodók, így Szalézi Szt. Ferenc, az újságírók
védőszentje ünnepén.
Utolsó kommentek