– Egészen jó állapotban lévő kínai félcipőmből eltávozott a
talpbélés textil része, s visszamaradt a polifóm-jellegű cafat. Kerestem, de
nem találtam itthon parafatalpbetétet (még egybe lehet írni, mert csak 6
szótagú). Néhány napra rá aztán Tücsi meglepett egy német betéttel. Felirata
szerint 30€ az ára, magyar öntapija szerint 399 Ft. (Már megint én jártam jól.)
Tehát előttem a tudományos talpbetét, merthogy feltünteti a zacskó (Tüte)
ábrája a főbb reflexzónákat, és minden jót ígér a viselőnek. Elképzelhető, hogy
egészséges rajta járni: Tele van rücskökkel, légzőnyílásokkal (stomae), és
talpanként öt mágnes korongot is magába foglal. Rakom bele cipőmbe. Méretesek
egymásnak. Felveszem a csodatalpbetétes lábbelit, és tényleg. Mintha. . . Múlik
valamelyest a kirakatbetegségem, sőt. Nem akarom hinni (remélem nem beszéltem
be magamnak), de érzékelhetően csökken az izomlázszerű érzés. No né no. De. . .
Most meg . . . mintha állandóan kavicsokon lépdelnék. Igen. Határozottan
nyomják a dudorok menetközben a talpamat. Ha nem tudnám, hogy „direkt ilyen” a
talpbetétem, biz’ Isten megállnék, és kikotornám a talpamat irritáló
„kavicsokat”. Nos, menetteljesítményem valóban megnőtt. Érzem a szívemen. Alig
győzöm szusszal a felgyorsult tempót. Aztán elmosolyodom: Megjelenik előttem
Sinkovits Imre feje, keze, gesztusa, amint az antivakarint írja fel kabarébeli
páciensének.
– Szemben jön velem az ismerős lány. Már-már nő. Csókolommal
köszön nekem. Nem köszönhetek neki én is csókolommal, mert a kettő kiütné
egymást. Egyébként is . . . vénember vagyok hozzá képest. Maradjon minden csak
így. Ám szemében látom a kényszeredettséget. A fene egye meg – olvasok a
szempárból –, szégyellem, hogy ennek az embernek még mindig csókolomot
köszönök, de mit tegyek: amíg nem ő köszön előre, nem tudom megváltoztatni az
üdvözlés módját. Köszönjön előbb ő csókolommal, akkor én is odavághatom neki:
jónapot!
– A férfiak előzékenyen lesegítenek minden fiatalka nőt a
villamosról, HÉV-ről, buszról, noha amazoknak semmi szükségük nincs rá.
Ugyanezek a férfiak kevésbé előzékenyek, ha egy öregasszonyt kellene
lesegíteniük ezekről a közlekedési eszközökről. Pedig a csontjaritkult
asszonyoknak fokozott mértékben szükségük volna a támaszra.
– A bankok – közhelyszerű –, hogy azoknak hitelez minden további nélkül,
akiknek semmi szükségük nincs hitelre. És azok nem jutnak hitelhez, akik – legalábbis
átmenetileg – igencsak rászorulnának.
Utolsó kommentek