- vagy kommunizmus lesz, ahol mindent kivonnak a forgalomból és semmi sem lesz (csak seminárium). Hiszen mindenki képességei szerint fog dolgozni (hihihi) és szükségletei szerint vesz el a megtermelt javakból (hahaha);
- vagy felpörgő infláció.
De az se baj, mert mondja csak valaki, hogy jött volna létre ez a kis írás 1945-ben (Tabi L.), ha nincs őrült infláció itt nálunk. Sej-haj, idemásolom:
Tájékoztatás a zsír áráról.
Kedden a déli órákban elterjedt a híre annak, hogy a zsír kilója már 90 ezer pengőbe kerül. Az a körülmény, hogy egy kiló zsír ára 100 ezer pengő, élénken mutatja, hogy a fogyasztóközönség mennyire ki van szolgáltatva a feketepiacnak. Ki tud manapság 120 ezer pengőt adni egy kiló zsírért? Mert nemcsak a zsír kerül 155 ezer pengőbe, de a drágaság minden vonalon ijesztő. S ha meg is veszi valaki azt a 165 ezer pengős zsírt, pusztán zsírból táplálkozni nem tud. Lehetetlen állapot, hogy akkor, amikor egy kiló zsír 180 ezer pengő, a fizetések nem emelkednek megfelelő arányban. 215 ezer pengőt csak az tud ma zsírért adni, aki feketézik. Mert a kisember számára ez a 238 ezer pengő bizony nagy pénz. 296 ezer pengőért sokat kell dolgozni, s míg valaki megkeresi azt a 367 ezer pengőt, amibe egy kiló zsír kerül, ugyancsak elfárad. Valamikor 470 ezer pengőért, vagyis egy kiló zsír áráért sarokházat lehetett vásárolni. Ma egy kiló zsír áráért, 540 ezer pengőért már csak egy háromnegyed kiló zsírt lehet kapni. Itt tenni kell valamit. A 768 ezer pengős zsírt csak az tudja megfizetni, akinek van annyi pénze, hogy egy kiló zsírért 920 ezer pengőt adjon. Mert bizony ma ennyibe kerül egy félkiló zsír. Mi tagadás elég drága poén volt.
Utolsó kommentek