Tegnap járt le az egy- és kétforintosok érvényessége.
Hazafelé jöttömben a buszmegállónál tíz-tizenöt érmét szemetelt el valaki,
feltehetően a zsebeit ürítette ki vagy a pénztárcáját, hogy így megszabaduljon
a pénzektől. Arra lettem figyelmes, hogy egy vénséges öregember dereka csaknem
kettétört, mégis rendületlen szorgalommal szedegette az aprópénzt. Majd elment
a közértbe. Négyet ott felejtett, azokat én vettem fel. És nemcsak azért, hogy
a koronás címer ne heverjen a flaszteren, hanem azért is, mert ezekből a ma még
nagyon gyakori érmékből hamarosan nagyon kevés lesz. Hadd maradjon meg néhány
mutatóban. Érdekes módon azonnal felötlött bennem a kérdés: Akkor én
konzervatív volnék? Lehetséges. A „haladó” (jelen esetben inkább fogyasztói szemléletűvel
helyettesíteném) leváltja a régit újra, még újabbra, a legújabbra és azonnal
eldobja a régit, amint kiderül róla, hogy az. A konzervatív meg elrakja, mert
úgy véli, nem teljesen kopott el, nem teljesen értéktelenedett el, van
valamekkora belső értéke is, mely miatt nincs értelme végképp megszabadulni
tőle. Szemléletmód kérdése ez.
Tegnap leírtam a Denevér egy rövid részletét szolmizálva. Azért így,
mert ugyan van valamilyen kottázó program számítógépekhez, mégis az általam
ismert legegyszerűbb mód arra, hogy másban is felidéződjön egy dallamív ez.
Em-től kaptam is rá visszajelzést: eldúdolta, és megértette a jeleket.
Figyelemre méltó az is, hogy miért hagytam abba a dallam lejegyzését ott, ahol
abbahagytam. Azért, mert a szolmizálás nem szereti a modulációkat. A zenékben
pedig ez gyakori. Az említett Denevér dallama is ilyen. Így folytatódik: s fi
slsfm ri mfmr dmsl t t ta t (itt modulál) szó helyett dót kell énekelni, hogy
folytatódhasson: dtlffff fmflstd itt ri hangon folytatódna, de szó hangon kell
folytatni: s fm ri rfld dd dtldi rfl ll sfm di rfld dd dtl di rfl s d. Innen
kezdve padig alig oldható meg szolmizációval a lejegyzés, mert ide-oda tántorog
az alaphang, és csakugyan elvész a relatív hangközök értelme a hangnemek közötti
bakugrásokban. Ez már zenei varázslat, bár szellemes és kellemes a fülnek, mert
továbbra is érdekes zenét hallgat a nagyérdemű.
2008.03.01. 12:25 emmausz
Gondolatfoszlányok
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr625167842
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek