Van olyan ember, aki bárhová lép, ott többé fű nem terem. A Hippolyt a lakáj c. filmben ilyen mindent átforgató valaki, a címszereplő Hippolyt, a grófnál szolgáló mindenes, aki az úrhatnám Schneider úr életét teljesen összeborzolja. Akadályokat gördít oda, ahol nem voltak, gátakat emel oda, ahol nem voltak, programokat szervez, noha ezek egyáltalán nem hiányoztak a kispolgár életéből. Sok-sok szerencsétlenkedésnek vagyunk nézői, mikor kifakad Schneider úr az éppen aktuális lehetetlenséget tapasztalva, és ilyen értelemben panaszkodik: Ki volt az, aki megint keresztbe tett nekem? Mire Tóbiás, a ház kocsisa, csak ennyit mond: Hippodrom. (Nem birkózik meg a Hippolyt szóval.)
Csendben élt bennem ez a felismerés évtizedek óta, már hogy ez a szituáció milyen sűrű a hétköznapi életben, gyakorlatban. Mert csakugyan ha Hippolyt bármihez nyúl, ott roncsok keletkeznek, az elromlik, elszíneződik, összegabalyodik, elvész, lejár, felbomlik és hadd ne folytassam tovább. Ilyen szituációban héven, autóban, valakinél csak ránézek a feleségre, és azt mondom:
Hippodrom.
És ő érti, miről beszélek.
Senki nem tehet semmit:
Hippodrom arra van kitalálva, hogy összekuszálja Schneider úr életvitelét, programjait, házát és mezejét.
Utolsó kommentek