D. azt írja végrendelkezésében, hogy halála esetén nem kell csinálni semmit. Minden jó helyen van ott, ahol van. Ezeket olvasva arra gondoltam, hogy esetemben nem áll a dolog. Halálom után elég sok félét kell csinálni. Ha ma meghalnék, ilyen csinálnivalók volnának: Meg kellene érdeklődni, hogy mik a pin kódok a kártyáimhoz, hányfélék, és mennyi dohány van rajtuk. Írni kellene a NYUFI-nak, hogy ne küldjék a nyugdíjamat, a Távfűtőműveknek, hogy az élőknek számlázzanak, mert az OTP Banknál vezetett számlám megszűnik, ugyanígy a kötelező biztosításhoz küldjenek negyedéves csekket, mert a kocsit átírják ifj. Gy. M. nevére. Meg kellene szüntetni lakossági számláimat a két banknál. Be kellene fizetni a súlyadót márciusban és szeptemberben, a vonalas telefon díját és a villanyszámlát havonta. A kocsit évenként február elején másnak kellene zöldkártya miatt elvinni, miután átírása megtörtént. Vizsgáztatni ugyancsak februárban kellene, de csak a páratlan években.
A munkahelyemen hétfőkön másnak kellene sekrestye-szolgálatot vállalnia, nem untatlak itt, de két lapon soroltam, hogy több-kevesebb sűrűséggel a főfeladataim mellett milyeneket illik még ellátni. Ide csak néhányat írok: A rendelt folyóiratokat évente könyvkötővel be kell köttetni. Filmet kell venni időnként a faxgéphez, cserélni kell a különféle országokból érkező jezsuita telefonkönyveket frissekre… Miseborokat marmonokból literes üvegekbe tölteni…
A helyi plébánián másoknak sokkal többször kellene vállalkozni agapé készítésére, szükség szerint énekkari próbákra, szereplésekre.
Néhány lap vagy kiadó nem kérhetne tőlem cikkeket, interjút, korrektúrát azonnalra.
Szükség szerint a bevásárlásokat fiamnak kellene levezényelni, mert az itthoniak közül neki van jogsija.
Viszont felszabadulna egy számítógép, nem kellene gyógyszereimről gondoskodni, és a mosás is kevesebb volna.
Utolsó kommentek