Mickey webnaplója

„A blog az excentrikus, magamutogató, alkotni és közölni vágyó emberek sarka, ahol mindenki leírhatja, mi fáj, illetve mi a legszebb az életben ... Na nem napló, mert az köztudottan bőrkötésben van, lúdtollal és tintával írják. És az csak a miénk. A blog pedig az egész közösségé. . . Ott van a mezőn, és sokszor a legszínesebb virág ragadja meg a fantáziánkat...” (Fülöp Lóránt)
„Én egyelőre abbahagytam a blogolást. Azaz a blogot, a régit, amelynek épp hároméves szülinapján metszettem el a torkát. Már nem kielégítő.” (nandika.freeblog.hu)
Ilyen és még sok másmilyen vélemény jelent meg a Korunkban a témáról. Egyik szakértője magát blogger-gurunak nevezi. Hogy elolvastam a cikkeket, elsősorban a blogok sokfélesége ragadta meg figyelmemet. Nem térek itt ki rá, hiszen mindenkinek ez lehet a tapasztalata, ha rászánta magát a blogvadászatra. (Linkek, blogfalak, blogring, tematikus blogok stb.) Magam legszívesebben egy elektronikus kávéház írósarkának nevezném a blogot, mert általában könnyed, párbeszédgyanús (legalábbis a lehetősége fennáll), és érdekes napi aktualitásoktól tarkított.
Technikailag zokni vagyok a blogokat illetően, lelküket azonban értem, ismerem. A Korunk elolvasása után pedig nem blogger-gurunak, hanem blogológusnak tudom magamat.
Egyelőre nem tervezem a blogtermelés abbahagyását. Színvonalukat nem garantálhatom, én csak leírni tudom – némi diplomáciát belevíve a megfogalmazásokba – azokat a valóságcserepeket, melyek környezik életemet, s hatással vannak rám. (Nívójukat garantálni talán egy elmeorvos tudná, de valószínűleg az is hozzátenné, hogy mellékhatásaimról ki-ki olvassa el előbb a kommentek kontrolláló szövegeit, beszéljen kezelőorvosával és patikusával.