AZ ESZKATOLÓGIA foglalkozik a végső kérdésekkel. Ide sorolhatók a halál, a feltámadás, a holtak országa, az ítélet, a mennyország, a pokol, a temetkezés, a tisztítótűz.
Veszem sorra őket, és megpróbálok rájuk hályogkovács módján kapásból válaszolni.
Az első és legfontosabb válaszom ez: Nem tudom. Ez persze azért némi túlzás, mert valamennyit lehet tudnom, tudnunk.
Halál. Sietek kijelenteni, hogy még élek, ezért nem lehet tapasztalatom a halálról. Két fajtája van. Gyors halál, lassú halál. Lényegtelen. A halált mindenki számára Isten engedi meg. Kinek-kinek megadja a neki való halált.
Feltámadás. Két ilyenről tudunk. Jézus és anyja, Mária, testestül-lelkestül támadt fel Jézus felment a mennybe, Mária meg felvétetett ugyanoda. Az örökkévalóságot élik. Jézus teste rendkívüli volt. Alig akarták megismerni tanítványai, szerettei. Áthatolt a zárt ajtón. Mégis evett velük a halból. De Jézus elővételezte is feltámadását. Színeváltozásakor ragyogott, mint a nap, fehérebb volt a hónál. Egyértelmű: nincsenek igazi szavaink a minőségi különbség megjelenítésére. Csak hápogunk.
Holtak országa: Istentől kapott örökélet, vele vagy nélküle. A mi kezünkben van a döntés, de az Ő irgalmából. Nélküle semmire sem mennénk. Ő viszont elénk siet, mert szeret bennünket. Amikor lelkünk itt hagyja testünket, kilép egyszersmind az időből is. Ez azt jelentené, hogy mindenki számára eljön a „végítélet” halála pillanatában? Valószínűleg. Idő nélkül nincs egymás után. Merthogy nincs egymás előtt sem.
Ítélet: Boros László szerint mindenki kap egy esélyt a halálban a jó döntés meghozatalára. Remélem, igaza volt. Isten végtelen szeretettel befogadó valaki. Mi dönthetünk tagadólag. Döntésünk következménye: mennyország vagy pokol. Utóbbi – reméljük, hogy üres.
Temetkezés Érdekes módon csökken a megvalósulási forma jelentősége. A porhüvely az anyagmegmaradás törvényének engedelmeskedve tér vissza a porba. Gyors oxidációval (hamvasztás), lassú lebomlással (mikroorganizmusok). Mindenképpen ugyanazok a molekulák, ugyanolyan elemek használtatnak fel ismét és ismét, a világ végéig.
Tisztítótűz: Szembesülés a végtelen jósággal, irgalmas szeretettel. Ha apánkkal találkozunk, fájhat a találkozás, különösen, mert a vesénkbe lát. Ám nem valószínű, hogy csakugyan fájni fog. Inkább azt képzelem el, hogy a magához ölelés nagyszerű lesz. A találkozásból kivették részüket a kiválasztott apostolok a színeváltozás idején. Egyikük sem számol be kínszenvedésről. Igaz, hogy nem tartott senki sem ítéletet. Hát majd meglátjuk. Mégis hadd gondoljam, hogy nem vérbíróság fog tömegeket örök kínlódásra vetni, hanem azt, hogy magához hív mindenkit Isten, mert ő olyan.
Végül hadd írok kevésbé végső kérdésekről is.
Hogy mi a hosszú élet titka, arra egyszerű a válasz: Nem szabad korán meghalni. Sokáig kell szenvedni, vagy dúskálni, sokat kell alkotni, vagy elmélkedni, sokat kell mozogni vagy pihenni, sokáig kell jó egészségben lenni vagy betegeskedni. Sokáig kell ébren lenni vagy sokáig aludgatni. Azt hiszem, a „sokáig”-on van a hangsúly.
Hogy mi az örök élet titka? Istennek, angyalnak, vagy legalább embernek kell teremtetni. Hiszem, hogy az embernek örök élete van. De hogy milyen lesz az örök élete, boldogság-e, vagy éppen nem, az rajta is múlik. Igazán mindnyájan Isten kezében vagyunk, és azt vélem, hogy ez így van jól. Nem lehetnénk jobb kezekben.
Utolsó kommentek