Mickey webnaplója

Ma boldog volt a helyi egyház, s benne mi is. Pedig papunk a harmadik misét mondta délben, és a tegnapi szertartást is beleértve negyedszer énekelte el a pápai és a magyar himnuszt, és a kapcsolt egyéb énekeket. Csak azért írtam erről, mert ugyan minden évben egyszer húsvét van, mégis idén tűnt fel. Ő is megerősítette, hogy az évek multával egyre mélyebbre ásunk a lényeges megismerését tekintve. Hívhatjuk a feltámadás titkának, Szakramentumnak, egyfajta erősödő kapcsolatnak, személyességnek. És ebbe belefér a himnusz naponta ötször, bele az ismétlések, a Te Deum, és a Mindenszentek litániája. Bele az Exsultet és valamennyi elénekelt és el nem énekelt motetta. Ma abszolúte Vaszkreszényje (vasárnap oroszul, de jelentését tekintve a feltámadás napja) és belefér relatíve (1972-ben április 2-ra esett húsvét vasárnap) a mi házassági évfordulónk is, melyre ezelőtt 36 évvel került sor a Domonkosoknál a Thököly úton, a délután fél négykor kezdődő nászmisén. Alatta Sáry László, Luba-mise sanctus, Ottó Ferenc, egy basszus és egy szoprán igen hangzott el, utána két szín alatt áldozott mindenki (vagy több száz ember), utána oda jött sok ember és fényképezés után sok félét mondott. Pl. Keglevich István, aki azt mondta, csináljatok végre egy jó házasságot. Annyi rossz van. Majd a fényképek tanúsága szerint egy moszkviccsal elhajtottak velünk. Nem volt kocsink. Aznap a regnum és a Vár-kórus haknizott, mert három esküvőn énekeltek három helyszínen, három párnak. Akkor még nem tudtam, hogy négy gyermekünk fog születni, mint ahogy ma nem tudom, hogy öt unokánkon kívül fog-e még néhány újabb születni.