Mickey webnaplója

I. Tisza partján jegenyefa virágzik... Jó egy természeti képpel indítani. Adva a folyó, adva a fa (adva a fa odva is), adva a viszonyuk, adva hogy tavasz van.
Lépjünk most ki ebből a képből, és lépjünk be egy másikba.
Asztalomon sok-sok kacat tanyázik...
1. Klamnizó. Vele kezdem. Ahol gyártották, Magyarország, még megvan. A gyár nem biztos. A cég, ahol kiselejtezték OKISZ-Labor, tudtommal nincs. Aki hozta, már nem él. Az iratkapcsoló neve: Derby. Leginkább a régi villamosok csengőjére emlékeztet. Ugyanúgy ököllel, tenyérrel (?) rá kell sújtani, s akkor dolgoznak. A villamoscsengő csenget, ez meg összefűzi az alá rakott papírokat. Becslésem szerint legalább 70-80 éves. Túlélt legalább egy világháborút, egy forradalmat és legalább 30 más típusú klamnizót, melyek megadták magukat közben. Az ilyenek és az olyanok. Ez meg nem. Csak dolgozik. Minden ütése biztos. Éljen.
Van egy lemezrugója, ez emeli fel a felső részt, hogy aláférjenek az újabb adagok. De van egy spirálrugója is, ez ugrasztja vissza a nyomógombot alapállásba. Alaplapja bal oldalán vésés mutatja a lap szélétől mért távolságot centiben, jobb szélén hüvelykben. Fekete, mint a Ford T-modell, melyet Henry Ford így reklámozott: A T-modellt az Ön kedvenc színében szállítjuk, amennyiben az Ön kedvenc színe a fekete. A klamnizóról ez nem mondható el. Azért mégis jól járt vele, aki ilyen feketét vásárolt. Nonstop működik.
2. Az asztal másik sarkán áll egy modern amerikai találmány, a ragasztószalag-tépő. Korábban cellux-tépőnek, később tixo-tépőnek, az Amerikából érkezettek scotch-tépőnek mondják. Csakugyan az USA-ban találta fel egy mérnök, aki megunta, hogy minden tépés előtt vakargassa a tekercset a végét keresgetve. Elkészítette a tartót a letépővel, melyről lecsévélhető a ragszalag, és elég hozzá a két keze. Ennek nehezékkel tökéletesbített asztali változatát használom. Ez is praktikus.
3. Még egy hangszórómágnes is rendelkezésemre áll itt a PC mellett. Ez arra jó, hogy messziről megcélozzam gémkapcsokkal, és magához vonzza ezeket a sűrűn használt, idomra görbített drótdarabokat.
4. Egyszer vettem a Matchban egy adag portugál karamellával ízesített tejes valamit. A köcsög része tetszett meg, mert méretes a ceruzák és tollak befogadására. Egyszer már írtam az irónokról, most a tollakról jegyzem meg, hogy a golyóstoll magyar találmány. Nem tudom, Bill Gates fizet-e Bíró Lászlónak találmánya használatáért valami kis pénzt, mint ahogy fordítva elvárt követelmény, hogy jogtiszta szoftverrel dolgozzunk. (Bíró találta fel egyebekben az automata sebváltót is. A hagyományos is magyar mérnök találmánya, a Ford színeiben dolgozott épp a T-modellek idején. A porlasztóról nem is beszélek, melyet szintén magyar mérnökök találtak ki. ehhez képeset nincs magyar autóipar!)
5. A cetlitartó Zsuzsa szögletes fehér fűszertartója, Ő agyagozta lánykorában. Jól elférnek benne a feljegyzésekre váró fecnik és a lapnaptár.
6. Ennyi minden fekszik az asztalon a telefonon a PC-n és a scanneren kívül. Róluk nem írok. Szót inkább maga az asztal érdemel. Az asztal a világ legfurcsább találmánya a székkel együtt. A fehér emberek meglehetősen nagy része életének legalább akkora hányadát tölti mögöttük, illetve rajtuk, mint éjszaka az ágyukon fekve. Bár vétleneknek gondoljuk magunkat, mégis „leüljük” az életünket. „Életfogytig” ülünk. Nemigen tudunk ellene mit tenni, mégis elgondolkoztató: vajon arra teremttettünk-e, hogy üljünk és üljünk. Üljünk, hogy írjunk, ülünk, hogy elolvassuk, amit más írt. Ülünk, mert éppen eszünk, és ülünk, mert másokkal társalgunk, valakit ünnepelünk, valakiket kritizálunk, vagy éppen csak kikapcsolódunk.
II. Udvaromon jegenyefa nem látszik. Ígérem, több népdal nem lesz. Azért idéztem ezt a másikat, mert ez a másik jegenyefás népdal, amit ismerek, és azért is, mert írni akarok egy ceruzahegyezőről, mely nem látszik az asztalomon, de látszik otthon egy kisszekrényre szerelve. Amerikai design. Kb. 50 éve működik (Boston K5) Nagyon csúcsosra hegyezi a különféle méretű ceruzákat [olyanok cca. mint a szavak.freeblog ceruzái a két margóján]. Anyánk, amikor hazajött Kaliforniából túl a személyes vonatkozásokon a legmeghatározóbb élményeként azt mesélte, hogy ott minden működik. A porszívó fejére szerelt lámpácska megvilágítja a szekrények alján összegyűlt port, a tusoló rózsája sokkal nagyobb, és minden lyukából jön a víz.
Ez a ceruzahegyező rögzített, így nem kell lefogni az asztalhoz. Különféle méretű lyukak a nagyon vékonytól az ácsceruzáig minden méret megfaragását lehetővé teszik. Dupla faragóhenger darálja nagy tempóban a cerkák fáját. Jobb kezemmel körbeforgatom a gyalu tekerőjét, ballal tolom befelé a matériát. Nem tud elromlani a gép – már egy fél évszázada. Túléli gazdáját. Kár, hogy nálunk nem kapható. A Tengerentúlról küldték ki- és elszármazott rokonaink, amikor én még kissrác voltam.