Mickey webnaplója

Ma bilokálnunk kellett volna. A tesók a temetőben találkoztak sírok látogatását sorjázva, a szükséges munkákat végezve s egymást ezen a furcsa helyen meglátogatva. Ám Mosonban élő Zsuzsáéknak ma volt alkalmas idejük fogadni bennünket. Éltünk a lehetőséggel és a nyugdíjas kedvezménnyel. Busszal közlekedtünk hozzájuk, a buszig és a busztól pedig saját kocsinkkal. Ágoston miként tegnap este megígérte, nagyon-nagyon várta jöttünket. Ki-beszaladgált a lakásba és a lakásból, hangos tetszésnyilvánításának hangot adva. Nem vehettem le a cipőmet, mert kezembe nyomta a focit, s kijelentette, hogy ő a kapus, és a Blanka kiságya a kapu. De ő török kapus, és nem lehet neki gólt rúgni. Később megismétlődött a jelenet, a lövések okozta fájdalmakat némán elviselte. Majd a számítógép elé ült és versenyre invitált. Ki tudja előbb hibátlanul összerakni Európa országaiból az egész földrészt. Ő győzött. Majd egy angol feliratú kérdéssorozat következett. Hol helyezkedik el ország Európa térképén. Ő ezeket elolvasta valahogy, mert folyamatosan mutatta egérrel, melyik hol van.
Ennyi földrajzi név emlegetése nyomán felidéződött bennem Péter Mihály piarista földrajztanárom alakja, aki ismétlő kérdésként rendszerint azt tudakolta a felelőtől, hogy mi is Malájország fővárosa. A kérdést én is feltettem Ágostonnak, aki azt felelte rá, hogy nem Maláj ország, hanem Malajzia. Jó - mondom neki: akkor Mi Malajzia fővárosa? Elkerekedett szemmel néz rám, és azt mondja: Nem tudom. Én meg igen, mondtam neki: Kuala Lumpur.  Kuala Lumpur? Kérdezte vissza. Igen, mondom neki: Kuala Lumpur. Eddig rendben is volna a dolog. De délután újra rákérdeztem, és még mindig tudta!
Ebéd után fogott egy sárga ceruzát és felírta nekem egy papírra, hogy irán. Mondom, alig látszik a fehéren a sárga. Erre fogott egy kéket, és felírta: Szeretlek. Majdnem megettem. Apja kérdezi tőle: hány éves vagy Ágoston? Ő: Négy éves múltam. És hány hónapos vagy? 48 múltam.
Egyszer csak azt mondja 14, 40. Kérdem apjától, miért mondja? Mire ő: Hallgasd csak tovább: Azt mondja Ágoston: 15, 50. Kiderült, hogy az angol számok csaknem azonos hangzásúak ezekben a párokban, és még több hasonlóban. Ágoston a magyar számokat ezért ismételgette, mert ezek azok, melyeknek ilyen tulajdonságuk van. Egyébként simán számlál angolul. Mi lesz veled, emberke?
Húga, Blanka pedig mosolyog. Örül Ágostonnak (Á), apjának (papa), anyjának (mama). Eszik-iszik mint egy gép. Totyog, tesz egy-két lépést, s szavak elejével utal a tárgyakra. A tá a távirányító, a te a telefon. A mobilt próbálja felfalni. Mi meg őt puszilgatjuk.
Kedvesek mind: papa, mama, ő, meg ő.