Éltet engem ez a szamárka mondat: Ma szép időnk van. Tegnap is az volt, s várhatóan holnap is alkalmas időnk lesz. Mire? Isten tudja. Mindenesetre arra, hogy használjuk ki. A nóta is ezt mondja: „Fényes nap, Úr adta ékes nap, az Úr adta nékünk, ezért örvendezzünk. Fényes nap, Úr adta ékes nap.”
Ezekkel a gondolatokkal reflektálok egy ma reggel kinyitott emailre, melyet Ancsa küldött, és amelynek a témája egy spanyol városka ünnepe. Arról szól ez az ünnepük, hogy egykor a konkvisztádornak (honfoglaló) titulált Aragóniai Jakab magyar feleséget vett magának, az Árpád-házi II. András lányát, Jolántát, akitől kilenc gyermeke született, s akivel tartósan boldog házasságban élt. Mind a királyt, mind a királynét ünnepelik, de az asszonykát jobban. Máig királynét választanak a városka leányai közül, akik maguk varrják, hímezik ünnepi, történelmi öltözéküket, és aki egy évig királyné lesz, annak ez élete végéig szép élménye. A legutóbb magyar együttesek táncoltak: huszár fiúk és népviseletbe öltözött lányok. Nagy tapsot kaptak. Tudni kell, hogy egyetlen külföldi uralkodóház képviselőjét se süvegelik meg, csak Jolántát. Így érthető, hogy zajos ünneplésben részesítették a magyarokat.
Lehet, hogy nagyok nem tudunk lenni, de ha akarunk, önérzetesek igen, öntudatosak igen, tiszták igen, dolgosak igen, és összeszedettek is tudunk lenni; alkotni, tanulni, értéket teremteni is képesek vagyunk. Más dolgunk meg nincs.
Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen, és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik – írta versében Weöres Sándor.
Fényes nap, Úr adta ékes nap. Az Úr adta nékünk, ezért örvendezünk! – énekli az egyház.
– Szép időnk van!
– Akkor használja ki, mama! – mondja a francia zöldséges.
Én meg csatlakozom hozzájuk.
Utolsó kommentek