Mickey webnaplója

Zita már 13. életévét tapossa. Ma névnapja van neki. Vagy egy hónappal ez előtt szülinapjára írt anyagomban említettem, milyen szépen és többször is elmesélte nekünk annak idején a Gyuri kakas és a gyík c. Varga Katalin-mesét. Később már hiába kértük, azzal tért ki a mesemondás elől, hogy régen volt már óvodás, elfelejtette a pontos szöveget. Arra gondoltam hát, hogy leszedem neki ezen alkalommal a google-ról, hadd legyen meg neki a történet úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Igen ám, de melyikben? A Gőgös Gúnár Gedeonban, vagy a Mosó Masa mosodájában? Nem tudom. Ezúttal a keresőprogram is igen szemérmesen válaszolgatott kutakodásaimra. Megtudtam, hogy a könyvek kb. 40. kiadásuknál tartanak. Megtudtam, hogy a pösze szöveg nem Zitától ered, hanem így szól a mese: Osztoba, osztoba kakasz! Az nem egy béka, hanem egy gyík. (Mégis úgy vélem, Zita saját interpretációja volt a nem edd bííka, hanem edd dík.) Nos akár így, akár úgy, a megoldáshoz nem jutottam közelebb. Persze megvoltak ezek a mesekönyvek nekünk is, de lehet, hogy Éva lányhoz kerültek, vagy Zsuzsa lányhoz. És az is meglehet, hogy lent vannak a garázsban a szekrényfiókban, vagy az, hogy a néhány évvel ezelőtti patkányinvázió áldozatává lettek, mert a patkányok nem arra használják a köteteket, mint mi, így hát egy fél köbméternyit a kukába kellett öblítenünk belőlük. Még tán annak van esélye, hogy valakinek a blogolvasók közül megvan a mese szövege. Amennyiben nekem megküldi, pótlólag idemásolom, ezt megígérem. Zitát pedig (noha most) nincs mese: Isten éltesse!