Mickey webnaplója

Lehet, hogy az átlagéletkor kitolódása miatt kap – az egyébként kerek 50.-nél – nagyobb hangsúlyt a 60. életév megünneplése, vagy talán azért, mert még mindig valamennyire ez számít a nyugállományba menetel terminusának? Nem tudom. Mindenesetre tegnap VIP 60. szülinapi buliján voltunk jelen. A jelenésen egyebekben megjelentünk kb. százan – beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is. (Elég bibliai voltam?) Sok mindenről szó esett, és korunknál fogva az is, kinek miféle kórsága volt, van, és hányféle gyógyszert szed napjában. Mert előéletében dohányzott, mert előéletében nem törődött egészségével, mert előéletében az egészség nem volt beszédtéma.
Minek addig beszélni arról, hogy az a semmi, ami körbevesz bennünket, az nem is semmi, hanem valami – levegő. Akkor kezd érdekessé válni a levegő, amikor nagyon megcsökken vagy elfogy.
Már nem érdekel a cigaretta, bár a marlboro füstje nem volt tegnap se ellenemre, és ez akkor is így van, ha azt vallom ma már, hogy a tábortűz illóolajainak füstszaga jobban vonz.
Amikor kellőképpen megijesztett annak idején az állandósuló torokfájás, és abbahagytam a dohányzást, azzal vigasztaltam magamat, hogy „Remélem, a mennyországban káros következmények nélkül szabad lesz dohányozni.” Hát ez valahogy tegnap is felmerült. Most megpróbálom kicsit kibontani ezt a gondolatot.
A mennyországban lehetséges lesz dohányozni káros következmények nélkül, vagy valami mégjobb feledteti velünk a dohányzás miatti örömünket.
A mennyországban talán mindenféle fáradság és előzetes tanulás nélkül lehető lesz kedvünkre vizisízni, vagy valami mégjobb feledteti velünk a vizisízés boldogságát.
A mennyországban élvezni fogjuk a világirodalom összes szépségét, vagy valami mégjobb feledteti velünk az írásokban felhalmozott gyönyörűségeket.
A mennyországban reggeltől estig ihatunk kávét anélkül, hogy ki akarna ugrani a szívünk a helyéből, vagy valami mégjobb feledteti velünk a kávéivás adta jóérzést.
A mennyországban nyakalhatjuk a szeszeket, anélkül hogy delíriumosak lennénk, vagy valami mégjobb feledteti velünk a mámor önfeledtségét.
A mennyországban körbe fognak venni bennünket az összes barátaink és mi is őket, anélkül, hogy összezördülnénk bármin is, vagy valaki mégjobb feledteti velünk az összes barátaink megnyilatkozásait.
A mennyországban összetalálkozunk korábbi és legutolsó szerelemeinkkel is, és minden veszély és szeszély nélkül élvezhetjük intim közelségüket, vagy valami mégjobb feledteti velünk a földi érzések génekig visszavezethető és kémiavezérelte gyönyörűségeit.
A mennyországban tündököli fog a nap anélkül, hogy tartanunk kellene a bőrráktól, és éltetni fog anélkül, hogy menekülnünk kellene előle az árnyékos helyre, vagy valaki mégjobb feledteti velünk a nap éltető hatását, mert ő maga a világosság, az általam is megénekelt szelíd fény, mely körbevesz, mely nem is mely, hanem aki, s mégcsak nem is aki, hanem AKI. Aki van.
A mennyországban a Jelen Lévő nem vesz el tőlünk senkit azért, hogy egyedül Őt lássuk, egyedül Őt szeressük, egyedül felé irányuljunk minden idegszálunkkal, mert Ő még jobb, aki  feledteti velünk a kizárólagosságot. Egymásban és egymásból növekedésünk végtelen lesz, és nem veszélyezteti senkinek se a növekedését, kibontakozását. Mindenki kölcsönösen egymás élményévé lesz, és mindenki létével fog rámutatni arra, akinek életállapotszerűen mindezért hálásak leszünk.
Nem hiszed? Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi értelem nem követhette, hogy mit is készít Isten az Őt szeretőknek.S véled-e, hogy akad egyáltalán valaki, aki nem fogja Őt szeretni, amikor szembesül Vele halálában?
(Aki pedig utálja, hogy a személyes névmásokat nagy kezdőbetűvel írtam, attól elnézést kérek. Vigasztalódjon azzal, hogy odaát senkit nem fog érdekelni a kis- és nagybetű. Engem se.)