Kata lányunk (123) születésnapja van ma. Óhatatlanul a
József Attila-vers jut eszembe, anélkül hogy idézném. Ő is mint Attila
taní-tani képes, merthogy a papírja megvan már hozzá. Azt se részletezem itt,
hogy mi mindennel foglalkozik ez idő szerint. Pl. lovagol. Inkább visszafelé
megyek. Rövid ideig elbóklászok a versei mellett. Nálam jobb költő. Érdemes
volna neki folytatni a verselést. Nálam sokkal tehetségesebb rajzoló. Ezen a
vonalon is megélhetne. S most nagyot ugrok, miközben megyek az időben visszafelé
(mint Karinthy, aki egyik novellájában visszafelé leírta az életét. Azzal
végződik, hogy „azután megszülettem”. Ebben hasonlít Lennonra, aki visszafelé
kezdte játszani a Beethoven Holdfény-szonátát, és ebből a fordított
akkordmenetből írt egy Beatles-dalt.). Elérkezem odáig, hogy Siófokon
nyaralunk. Még nagyon kicsike volt a kicsike. Hajnalban énekelni kezdett, mint
a rigók, és ez zavarta a „kultúros” szomszédcsajt, aki éppen akkor fejezte be
éjszakai pillangóként szereplését. Én Katinak adtam igazat, és elmenekítettem a
szörnyella hallótávolságából. Lementünk a játszótérre, és csak a mienk volt,
miként a Balaton-part is vizestül. Kata kiatartóan hintázott, én meg kitartóan
fényképeztem őt. Privát galériánkban megtekinthetők a képek. A szokásos hinta
mellett készült a forgóhintán töltött percekről is felvétel, de a mászókázásról
is. Aranyos kicsike volt Kata. Mozgékonyságban Estelle-hez hasonlít, de
meglehet, hogy saját anyjára is. Az ő kiskoráról nincsenek használható
emlékeim. S most még visszább ugrom. A két lányhoz harmadikként érkező Kata
rendkívül csöndes, értelmes arcú, mondhatnám azt is, hogy figyelmes csecsemő
volt. Rajzos, szép vonalú arca volt. Ezt szintén a fényképek igazolják. Könnyű
volt vele kommunikálni. Alig akartuk elhinni, hogy ugyanaz a kislány az, aki
meg nem állt naphosszat, amikor megtanult járni. Igen nagy mozgásigénye lett,
amit sikerült is kiélnie, mert annak idején udvaros, kertes házban laktunk.
Sose lett később ilyen jó dolguk.
Lám mind a mai napig szereti a sok mozgást: kerékpárral Szentendrére igyekszik,
munkahelyére is azzal jár, kint pedig versenyt fut a paripákkal.
Ezért van aztán, hogy a Balassi-verssel kedveskedek neki
ebből az alkalomból: Biztosan minden sorát jobban megéli, mint én.
Végek dicsérete
Vitézek, mi lehet e széles föld felett
Szebb dolog az végeknél.
Hol ott kikeletkor, az sok szép madár szól,
Kivel ember ugyan él.
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
Ád ki kedvesbb mindennél.
Ellenség hírére, vitézeknek szive
Gyakorta ott felbuzdul.
Sőt azon kiül is, csak jó kedvükből is,
Vitéz próbálni indul.
Hol ott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,
Homlokán vér lecsordul.
Az jó hírért s névért, s az szép
tisztességért,
Ők mindent hátrahagynak.
Emberségről példát, vitézségről formát,
Mindennek ők adnak.
Midőn, mint jó sólymok, mezőn széllel járók,
Vagdalkoznak, futtatnak. ...
Utolsó kommentek