Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2008.05.25. 16:14 emmausz

Jól érzem magam, nincsen semmi baj...

Megjelent egy közös könyvünk Tücsivel (A Biblia válaszol). Elég rendesen összedolgoztunk utóbbi túlsúlyával. Mint mondta, sok más egyébbel együtt fogyogatott az általuk szervezett könyvhéten. Meglepett, mennyire zavar, hogy összefirkáljam ákombákomokkal, az elejét a térdemen tartott fehér belívre írt dedikációs szöveggel. Pedig hány és hány hasonlót láttam már életemben. Attól hogy valaki többé-kevésbé szépíró, egyáltalán nem biztos, hogy szépen képes a betűket formálni. Na mindegy. Igazából sajnáltam összepiszkítani az eredetileg tiszta lapokat.
Vége hát a hétnek. Ma erős melegfront van. Igazi sziesztaidő. Minduntalan el akarok aludni. Meg is tehetném, de nem szoktam meg, hogy nap közben aludjak. Ehelyett mindenféléken gondolkozom. Pl. hogy fenn van a fenében a benzin ára, és még várhatóan sokkal feljebb is lesz. Hát hogyne lenne, ha másfélmilliárd kínainak és egymilliárd indiainak éppen most jutott eszébe, hogy lecserélje a riksáját és a biciklijét autóra.
Reggel további őrült hírekkel szolgált a rádió. A távfűtési díjak újabb emelését tervezik élenjáró maffiózóink. Példátlan módon hajtják be rajtunk saját mulasztásaik, és a mesebeli mekkmesteréhez hasonló nívótlanságuk árát. Ostoba kecskebakok!
A vérlázító, hogy a világ normális felén a távfűtés a legolcsóbb metódus, mert racionális minden részletében. Nálunk pedig egy maffia lóg rajta, amelynek a Dárius kincse sem elég. Ha rám bíznák politikailag, azzal kezdeném, hogy leoperáltatnám a férges részt, az élősködő senkiket erről a műről.
De nem vagyok politikus, csak egyik haszon(talanság)élvezője a köznépi őrületnek.
Marad a remény, a végső.
„Jól érzem magam, nincsen semmi baj, minden rendben van, csak a. . .”
Különben. Nincs „csak”.
Megvagyok.
Gyászmisén voltunk, egy 60 évest vitt el a tüdőrák. A mise végén összefutottunk néhány korunkbeli ismerőssel.
Mindenki jól van: egyikük alig vonszolja a lábát a térdizülete miatt, a másik jobb szeme szürke hályog gyanús, nem is folytatom. BL-nek van igaza: 30-on felül legfeljebb tünetmentes napok vannak, de elindul belül a megállíthatatlan romlás.
Sokkal optimistább írásnak kellett volna születnie ma, amikor sok országban (nálunk is) ma van Úrnapja ünnepe. Annak az ünnepe, aki az út, az igazság, az élet, aki a jó Pásztor, aki a szőlőtő, aki az egyetlen Mester, akinek el nem szabad engednünk a kezét, mert könnyen elveszthetjük, aki az egyetlen fix vonatkozási pont, mert nem esetleges, hanem ő az élő, az Ige, aki ott van annál, AKI VAN. Mondom, mert egyre csak mondogatni kell, főleg utóbbiak ismeretében: Jól érzem magam, nincsen semmi baj, nem is lehet.       

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr205167965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása