Néhány nap óta megpróbálom testem túltáplálását megakadályozni. Nagyon sokan kísérletezünk ezzel. A módszerek különfélék. Magam egyszer csak fehérjéket ettem. Szinte kizárólag. Majd abbahagyva visszaszedtem mind a 25 kilót. Máskor nagyjából vegis étrenden voltam, majd abbahagyva visszaszedtem vagy 15 kilót. Megint máskor kiiktattam a kenyeret a mindennapi betevő falatok közül. Ettől elment belőlem a feleslegesen lekötött víz, majd amikor újra elkezdtem kenyeret enni, visszajött az a néhány kilónyi plusz.
Most új módszert találtam. Pótcselekvéssel kilőni a pótcselekvést. Úgy indult a dolog, hogy legutóbb a Nyugati pályaudvaron belebotlottam kétféle lejárt határidejű rejtvényfüzetbe. Mindkettőt megvettem. Egy keménydiót és egy olasz módra típusút. Mint tudjátok, korábbi blogomban elismertem már, hogy a rejtvényfejtés miközben agytorna is, egyfajta pótcselekvés. Semmi nem oldódik meg általa a kulcssoron kívül, senki nem lesz értékesebb, gazdagabb. A zsákmány pusztán annak a tudata, hogy sikerült rendet rakni a betűk között. Mégis elszórakoztat sokakat. Engem is. Eddig azzal szórakoztam, hogy hazatérve feltöltöttem a „szatyromat” uzsonnaképpen. Az is pótcselekvés volt. Addig se kellett mást tenni, mint hódolni a kulináris élvezeteknek. Most hazaérkezve megfejtek egy-két rejtvényt, ha még éheznék, meghallgatok néhány kedves melódiát a mezzo tévén, s ha még ez is kevés, főzök fél liter mentateát, és iszom boldogan, könyvet lapozgatok (láthatjátok, mert olykor idézem őket). Megpróbálok ellenemondani a kenyérnek, és minden szövetségesének. Néhány szelet sajttal engesztelem követelődző ízlelőbimbóimat. Nem akartam ilyen naturalisztikusan fogalmazni. Bocs. Talán „lekopik” rólam minden nem odavaló.
A módszer egyelőre működik. Ugyanaz a elve, mint amikor egy bennem megszólaló dallam fél nap elteltével még mindig elő-előjön. Ráfókuszálok egy másikra, és rendszerint sikerül vele „kiütni” az előzőt. Pl. bennem él a Felkelő nap háza, az Animals híres slágere, amikor felismerem, hogy már az unalomig vissza-visszatér a dallam, kiütöm mondjuk Beethoven VII. szimfóniájának II. tételével, mely ugyanígy él bennem (vagy viszont, utóbbit az előzővel). Most azon dolgozom hát, hogy az uzsonnát, vacsorát jelentősen visszaszorítsam, kiüssem más pótcselekvéssel, amit szintén szeretek művelni.
Utolsó kommentek