Ő Zsuzsa férje, akinek Morus Tamás a védőszentje. Hiszen ma van a névnapja, mára meg Thomas Moore napja esik. Még akkor is, ha vasárnap soha nem ünnepel embert az egyház, hanem csak egy közeli napon emlékezik meg az illetőről. Érdekes név a Tamás, mert sok Szent Tamás akad a kalendáriumban. Itt van mindjárt a hitetlen Tamás, az apostol. Aztán Aquinói, aki a Summa Theologiae alkotója, és akinek személyes megtapasztalása is keletkezett Istennel, és aki ezért azt mondta, hogy az egész S. Th. csupán üres kagylóhéj, mert a lényeg kifejezhetetlen. Róla még annyit, hogy kifűrészeltek az asztalából egy darabot, hogy a hasának helye legyen. Szóval nem volt egy karcsú típus. Elég korán meghalt.
De sorolhatnám tovább: Becket Tamás, aki belehalt egyházhűségébe, mert felismerte, hogy hiába barátja a király, ha szamárságokat kíván elismertetni az egyházzal, választania kell, és ő a hitelességet választotta.
Ugyanígy járt Morus Tamás is. Ő hozzám humora miatt áll közelebb. No meg azért is, mert figyelmével ismételten kitüntette Magyarországot. Az Utópia c. könyvével, de a börtönében megírt könyvével szintúgy. Nem is jól fejeztem ki magamat. Humoros volt, de több annál: Szellemes. Nagy műveltségű valaki, aki szeretettel, humorba csomagolt szelídséggel adta értésére mindenkinek kőkemény akaratát, meggyőződését. Jel-ember volt. Gondolatai századokat íveltek át, éltek túl. Ma is elevenül hatnak.
Tamás egyik kedvességét osztom meg itt. Nemcsak én, Zsuzsa is utálja a dög meleget. Miközben Zsuzsa Blankát hozta a világra és kórházban tartózkodott, Tamás az erkélyükre felszereltetett egy karos napellenzőponyvát. Mire hazaértek a nők, árnyékolt balkon várta őket otthon.
Zárásképpen ide idézem dióhéjban azt a két történetkét, melyet tegnap élőben, ma meg a rádióban hallottam Székely János püspöktől. Egy kis olasz intézeti gyerek alaposan helybenhagyta kisebb társát. Az irányításukkal foglalkozó öreg pap tehetetlenségében a közeli kereszt elé állította a bűnöst. A feszület elég érzékletesen ábrázolta Krisztus szenvedését. A legnagyobb meglepetésére ez a kiskamasz sírva fakadt. Mire az öreg ösztönösen átölelte. Este egy becsúsztatott levelet talált az ajtaja alatt. Ebben a gyerek kifejti, hogy őt még életében soha senki nem ölelte meg. Ezt köszöni az öreg papnak.
Párhuzamos sztori esett meg Székely Jánossal. Ma ezt mondta el. Marcaliban töltötte sorkatonai idejét akkor kispapként a püspök, ahol jó sok bűnöző is. Utóbbiak zavarukban cukkolták a papjelölteket. És egyképpen nem mehettek haza sem a papságra készülők, sem az egyik gazfickó karácsonyi eltávozásra. A kispapok szenteste énekelgettek, és mind vitt egy-egy narancsot ennek a gúnyorkodó társuknak. Gesztusukkal teljesen levették őt a lábáról. Elérzékenyülve csak annyit tudott kinyögni, hogy ő még soha életében semmit se kapott senkitől.
Hát ez az. Nincs más értelme az életünknek, mint hogy egymás ajándékaivá legyünk. Persze ajándékozhatunk tárgyakat is egymásnak. Erre a gondolatra is fel lehet fűzni egy életet. Megéri.
Utolsó kommentek