POST
A
XXI. század temploma olyan, mint a korábbi, de mégse.
Először is nem létezik, csak az agyamban.
A beérkezőt (este) szenzoros világítótest segíti a bejáratnál, hogy orra ne
bukjon. A kerekes székkel, babakocsival közlekedőt lejtő és korlátok. A
bejáraton belül kap egy pici permetet szenteltvízzel, majd keresztet vet a polgár,
aki ezután meghajol vagy térdet hajt a tabernákulum felé. A székek állítható
támlájúak és magasságúak. A hívő előtt az imakönyv helyén kis monitor közvetíti
a misét, aki korábban érkezik, talál benne különféle beprogramozott imaszövegeket.
De fülhallgatón akár egyházi zene is élvezhető. Relaxáló mondatok is
választhatók, hogy a szemlélődésbe vigyenek.
És a mise.
Az ének szövege leolvasható a monitorról, vagy kivetítőn követhető.
Az elektromos orgona zenekart helyettesít akár.
A ministráns megnyomja a gombot, mire megszólal a bevonulást jelző csengő, a
toronyban meg a harang.
A pap különösebb szolgálatot nem igényel a ministránsoktól, inkább csak a
mennyei udvartartás részei a vonulók.
Mert az oltár műszaki csodákat is magában foglal. Szükség esetén előjön az
oltár lapja alól a tálcácska, melyben megmossa kezét a pap. A kendő mellette
hever. Egykarú csap is van az oltár szélén. Ezt nyitva előbb bort, majd némi vizet
tölt a pap a kehelybe, majd könyökkel zárja a csapot. Az oltár lapjának a
síkjából egy motor lassan megemeli a misekönyvet rézsútosra. A helyes dőlésszög
elérésekor az emelés leáll. A misekönyv már nem az, ami volt. Igazában egy
lapmonitor, melyek központilag programoznak. A „lapozás” pedállal történik. A
pap felemelt karral képes imádkozni folyamatosan. A monitoron helyi szándékú és
alkalmi misék is megjeleníthetők. Nincs keresgélés, nincs könyvjelző kiesése,
legfeljebb áramszünet, de akkor a szünetmentes tápegység veszi át a főszerepet.
A gyertyák eredetiek, de nem kormoznak. Hogy ez műszakilag hogyan lehetséges,
oldja meg más valaki.
A két szín alatti áldozás kapszulák kiszolgáltatásával
történik. A speciális ostya nem ázik, és megőrzi magában a szőlőbor-sűrítményt.
Mindenki steril körülmények között élvezheti a két szín alatti áldozás kellemes
mivoltát. A pap áldozik egyedül hagyományos ostyából és folyó borból
átváltoztatott matériával.
A mise vége kötetlen beszélgetésbe megy át. Ha a közösség jobban elfér másik
helyiségben és az rendelkezésre is áll, akkor ott. Közben eszegethet,
iszogathat, de soha ne érezze azt, hogy reggelizni jött vagy uzsonnázni.
Ismerkedni, fórumra találni, ahol elmondhatja, mire volna szüksége, miben képes
másokon segíteni, milyen csoporthoz szeretne kapcsolódni, mije vált
feleslegessé, mit kér, van-e munkája, felajánl-e személyes tevékenységet, stb.
A gyerekek játszhatnak, a felnőttek ihatnak egy kávét, teát vagy üdítőt, és
ejtőzhetnek kedvükre. A körülményekről néhány ember gondoskodik, de végig a
háttérben marad. A pap fél- háromnegyed óra múlva rövid ima elmondásával
bocsátja el Isten kegyelmébe ajánlva a társaságot.
PRE
Abszurd – vagy nem? – a világ
Ha a
történéseket önmagukban tekintem, akkor meglehetősen abszurdnak tűnik. Pl. A Pasarét
fölött lakik Mica osztálytársa. Kb. 22 éves. Még meg lehet érteni, amit mond.
Sclerosis multiplexes. A szívem hasad meg, ha eszembe jut. (Azóta meghalt,
Isaten nyugosztalja!)
Az
ausztrál tévé videofelvételeket mutat arról, hogy amerikai katonák hogyan
kínoztak meg gyerekeket, férfiakat, s erőszakoltak meg iraki lánygyermekeket,
nőket. Iraki videón látjuk, ahogy brit katonák vernek agyba-főbe iraki
fiatalokat. Kissé kontrasztosok a látottak és a hirdetett szövegek között. Az
USA demokráciát visz Irakba. Deske szavajárása jut eszembe: hááát ...
bizonyára, bizonyára.
Muszáj
idecitálni a csaknem érthetetlen magyarázatot Nemeshegyi Pétertől: Az
ártatlanok szenvedése – jobb híján – a szeretet ára. hááát ... bizonyára,
bizonyára.
Talán
inkább Jézus szavai igazítanak el ezekben az ügyekben: Takarodj előlem sátán!
Emberi módon és nem az Isten tervei szerint gondolkodol. Persze, persze. Hiszen
nem is vagyunk azok, csak Hozzá menni törekedünk. Ha egyszer belesimulunk Isten
terveibe, az abszurd eltűnik. Az abszurd jelenléte viszont arra utal, hogy
mindez szinte nyugtalanítóan messze van még. Csak a szeretet apró, mindennapos
tetteivel közelíthetünk rá.
Utolsó kommentek