Szociografika
Nem tudom, létezik-e ez a művészeti kategória, amiként a szociofotó létezik. Ha
nem létezne, mától fogva mégis van, mert én bevezetem.
A történetem elég egyszerű. A téma ugyanis a földön hevert. Pontosabban a
Pasaréti MATCH sarkán lévő betonkerítésen, ahol oly sokszor ülnek hajléktalanok
és kéregetők.
Szóbuborékba írt, nem túlságosan szalonképes szövege és maga a grafika is
golyóstollal készült. Ez eleddig ismeretlen a képzőművészek körében. Ám szegény
ember tollal főz. A csöves úr papírskicce A/5-ös nagyságú, és mégis
monumentális. Nekem akkora, mint Berény Róbert Fegyverbe! c. plakátja, akkora mint Az utcakő a proletárok fegyvere, akkora, mint Varga Imre Prométheusza. Akkora, mint Munch Sikolya.
Vagy még nagyobb. Maga a kiáltás.
A feszültség a szöveg káromkodó ordítása és az alvó csövest ábrázoló kép
nyugalma között húzódik. Mert aki alszik, az csöndes, még ha helyzete égbe
kiált is.
Feltehetően magát ábrázolja a mester igen elnagyolva, szőrösen-borzasan,
valamiféle takaróba burkolózva, kikandikáló lábujjakkal. Lehet, hogy éppen a
Match tövében alszik a hajléktalan, de alhatna éppen a lakótelepünk bokrai
között, a felüljárók valamelyike alatt, vagy éppen valamelyik metróaluljáróban.
Muszáj közzétennem. Ideszkennelendő.
Bizony, bizony kétségbeesett ez az SOS kiáltás!
„No halld meg Eduárd!”
Utolsó kommentek