POST
Legkedveltebb elemem szél.
Itt abba is hagyhatnám a postot, mert elmondtam a lényeget. Bár az ítéletet kimondtam, a praemissák az érdekesek.
Pilinszky írja, hogy a csecsemő el-elnézegeti babakocsiból a lombok rezdüléseit, ahogy a szellő meglibbenti a leveleket. És nem tud eltelni a látvánnyal. Én sem tudtam betelni a jó érzéssel, amikor kiskamaszként a Pilisben jártunk, és a Nagy-Kevély oldalán leugrálva, bukfencezve kitettük magunkat egy alapos szélfürdőnek. Az maga volt a boldogság. Hogyne szeretném a szelet, mely ki-kitakarítja a főváros szmogját, és tiszta levegőre cseréli le az átforrósodott, már-már belégzésre alkalmatlan anyagot. Elgondolkodom rajta, hol található a friss, oxigéndús gáz, hiszen annyi a város, annyi az autó, annyi a repülő, annyi a szennyezés.
És mégis.
Nem mondom, félelmetes mértékű is tud lenni a légmozgás, nevezzük orkánnak vagy akár a tornádó részének. Igaz az is, hogy hatalmas károk okozója újabban, mert tetőket bont le, kazlakat fúj el, fákat dönt autókra és utakra. Ideiktattatott Dani fotója, mely mutatja a szél felhőalakító munkáját. Egy vízszintesre hengergetett felhőt gyártott a szél. Jól látható az autó szélvédője mögül készült képen. akkor készült, amikor ítéletidőben 14-én az M hetesen Balaton felé tartottunk.

És mégis.
A levegő megmozgatására magam is törekszem, amikor megpróbálok kereszthuzatot csinálni a felfrissülés reményében.
Külön öröm számomra nézegetni a szép formájú, szelet kihasználó műtárgyakat. Legyenek azok egyszerű szélkakasok, vagy vitorlás hajók, szélmalmok, szélkerekek vagy mai formálású szélerőművek.
A szél formázza a felhőket, a szél korbácsolja a vizet, és hozza létre a hullámokat. A szél tartja a levegőben a repülőgépeket.
A szélről szép képeket találunk a Bibliában. Ez az, ami a hegyi beszéd utolsó példabeszédében nekizúdul a háznak, és a homokra épültet kikészíti. Ez az az elem, amelynek parancsol Jézus, és lecsendesíti a tavon. Erről mondja a Mester: A szél ott fúj, ahol akar. Pünküsdkor pedig úgy észlelik az égi jelenséget az apostolok, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek. A Mester Lelke volt az, akiről ezt mondta Jézus: Az igazság Lelke elvezet titeket a teljes igazságra … az enyémből kapja, amit kijelent nektek.
Szokták is Szent Szellemnek mondani a Szentlelket, utalva annak foghatatlan finomságára, mindent elborító és körbevevő, mindeneken áthatoló jelenlétére.
Hogy nem a levegőbe beszélek, ezt igazolja, hogy jelenleg a lakásban a számítógépek miniventilátorain kívül egy gumilapátos és három oszcilláló ventilátor dolgozik szükség szerint. A negyediket kölcsönadtuk.
Amikor Balassi versét ideidézem, három ponton a szélről szól, de az egész vers azt a terepet jeleníti meg, ahol a szél együtt nyargal a lovasokkal. A három pont: jó illat (közege a levegő, terjesztője a szél), széjjel: Ez érthető széllel, szét, szélén értelemben is. De hadd szóljon a vers, melynek helyszíne lehet akár a Nagy-Kevély oldala is.

 

Vitézek, mi lehet e széles föld felett szebb dolog a végeknél?

Holott kikeletkor a sok szép madár szól, kivel ember ugyan él,

Mező jó illatot, az ég szép harmatot ad, ki kedves mindennél.

 

Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul,

Sőt azon kívül is, csak jó kedvébül is vitéz próbálni indul,

Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul.

 

Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik,

Roppant sereg elött távol a sík mezőt széjjel nyargalják, nézik;

A párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik.

 

Jó szerecsen lovak alattuk ugrálnak, hogyha trombita riadt,

Köztük ki strázsát áll, ki lováról leszáll: nyugszik reggel, hol virradt,

Midőn éjten-éjjel csataviseléssel mindenik lankadt, fáradt.

 

A jó hírért, névért, a szép tisztességért ők mindent hátra hagynak.

Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak,

Midőn mint jó sólymok, mezőn széjjel járnak, vagdalkoznak, futtatnak.

 

Ellenséget látván, örömmel kiáltván, ők kopiákat törnek;

S ha súlyosan vagyon a dolog harcukon, szólítatlan megtérnek,

Sok vérben fertezvén, arccal reá térvén űzőt sokszor megvernek.

 

A nagy széles mező, s a szép liget erdő sétáló palotájuk,

Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló iskolájuk,

Csatán való éhség, szomjúság s nagy hévség, fáradság mulatságuk.

 

Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek,

Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek,

Sok vad, madár gyomra gyakran koporsója vitézül halt testüknek.

 

Ó végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege,

Kiknek e világon szerte szerint vagyon mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe.

 

 

Ezt meg Mica követte el egy mai vitézről a szigligeti várban, ahol ilyen erős, hajborzoló szél fütyörészett.

PRAE
Isten műveleti területe
Isten műveleti területére meghívta az általa kreált embert, hogy magára eszmélve, és Teremtője szerető jóságát megértve és elfogadva vele együttműködésben alkossa meg a civilizációt, hogy itt tréningezve és innen dobbantva a feltámadás esélyével célozza meg a még ennél is teljesebb szellemi birodalmat, a túlvilágot.
Az első hatvan év eltelte azt súgja, hogy lényegre kell törni, mert részint nem jön vissza többé a leélt idő, részint pedig azt, hogy túl sokat nem tehetünk, azt a kicsit pedig töprengés nélkül érdemes megtennünk, mert jobbat úgysem tehetünk.
Nincs fontosabb, mint Isten elé helyezkedve megpróbálni kitalálni, mit kíván tőlünk, hogy habozás nélkül megtehessük.
Nos, hát hajrá: A műveleti terület véges, a teremtési művelet folyamatos.