A mi házunk földszintjén lakó Szilánkiék egylépésszer egylépésnyi betonkerítette földbe leástak egy vadszőlődugványt abból a meggondolásból, hogy előbb-utóbb szépen felnövekedve árnyékával hűtse majd kamrájukat, mellékhelyiségüket. Ez az egyik vonal.
A másik póluson pedig az eleven és erősen kreatív örökké izgő-mozgó gyerek, Guszti található. Ma hiperaktívnak neveznék. Guszti felnőttidegesítő gyerek volt. Fantáziája állandóan dolgozott. Az említett akció idején éppen egy biciklivázzal szórakozott. Tetszett neki, hogy ha a kormányt meglöki, a villa nyolcasokat ír le forgás közben. És a villa ágai képesek felcsavarni egy kúszónövény szárát. Az idegborzoló fiúcska tehát meglehetősen fenyegetően közelített a már említett kúszónövényhez, fennhangon emlegetve, hogy hozza a speciális szőlőtőke-tépő-gépét, és pörgette és pörgette a kormányt. Meghallották ezt Szilánkiék. Hatalmas lármát csaptak, melynek egyik meghatározó kitétele valahogy így hangzott: Guszti! Lemetszem a fejedet!
A kiabálásra kidugta az emeletről a fejét Guszti „apiká”-ja, és szellemesen elmondta mondandóját, hogy mit fog tenni Szilánkiékkal, ha egy ujjal is hozzá mernek érni Gusztihoz.
Egyre több bérlő csatlakozott az immár két táborra szakadt gyülekezethez, kvázi két kórus alakult. Az egyik szidta Gusztit és védte-óvta a szőlőtőkét. A másik éppen fordítva. Éltette-féltette a gyengécske szőlődugványt és a pokolba kívánta a fejét örökké csínyeken törő, vásott Gusztit. A meccs akkor és ott döntetlenre végződött.
Az érdeklődőknek elmondom még, hogy Gusztival nemrég találkoztam, gyerekei vannak, családja van, a család – köszöni – jól van. A szőlőtőke feltehetően nem élt meg matuzsálemi kort, mert az albertfalvi lakótelep építésének áldozatul esett mind a ház (a cifra villa, ahol életem első tíz esztendejét töltöttem), mind a kert minden veteményével, növényével együtt.
Talán sikerült hűségesen leírnom egy eseményt, annak egész pitiáner mivoltában. Hiszen vihar volt egy pohár vízben. Azért tettem, hogy rávilágítsak egy másik pitiáner ügyre, mely nem egyedülálló a maga nemében. Mi ugyanis telítve vagyunk pitiáner ügyekkel, és meg kell vallanom nektek, már nagyon unom őket.
Most pl. a Turul-emlékmű körüli méltatlan hercehurca ilyen. De sok mást is említhetnék.
Ami az egyik oldalnak tetszésére volna, azt a másik azonnal kikezdi, és csaholni kezd. Vice versa. Csaknem nonstop csahol a két kutyakórus. Nem szégyelljük magukat?
De idézhetem Laár Besenyő bácsiját is: Normálisak vagyunk?
PRAE
A www.teuton.hu honlapon tesztelheted német nyelvtudásodat. Alapszint 125-ből 70 jó, közép 71-100, azon felül felsőszint. Megcsináltam némi szótáros támogatással, közepesre, ha nem is olyan nagyon. Attól jó hír ez, hogy túl a rejtvényfejtés izgalmán, bemérve nyelvismereted színvonalát lehet németet tanulni a honlap segedelmével is. Ifjabbakat szívesen biztatok rá. Kedvcsinálóként pedig a szintén onnan letölthető - ifjúkoromat idéző kabarétréfa - szöveget prezentálom. Lacht ihr!
Tímár György: Nehéz nyelv a magyar
Előadta: Brachfeld Siegfried és Tímár György
Kedves Közönség!
Az elmúlt nyáron rengeteg turista járt nálunk. A legtöbbjük, mint a
statisztikából kitetszik, német ajkú volt. Én is összebarátkoztam egy bécsi
fiatalemberrel, Hans-szal, aki szerelmes hazánkba, s mindenáron meg akar
tanulni magyarul. Már egészen jól beszél, de hát itt-ott azért, hogy úgy
mondjam nehézségekbe ütközik. Mert hát hiába, nehéz nyelv a magyar. Az egyik
beszélgetésünknél jelen volt Brachfeld Siegfried barátom, aki remekül mulatott
a fiatalember kérdésein. Körülbelül úgy, ahogy még jó húsz egynéhány éve, én
mulattam volna az övéin.
Sajnos Hans már hazautazott Bécsbe, ami nagy kár, mert szerettem volna
megismételni önök előtt ezt az épületes párbeszédet.
- Semmi baj itt van.... Ott voltam szóról szóra emlékszem az egészre.
- És el is vállalnád ma estére Hans szerepét?
- Hát persze, nagyon szívesen.
- Pompás, akkor mindjárt kezdjük is el. Most hát tégy úgy mintha te lennél az
én Hans barátom.
- És te pedig úgy, mintha úgy értenél a magyar nyelvhez, mint Grétsy László.
- Kedves vagy. Helyes kezdhetjük. Szóról szóra, ahogy történt. Tessék Hans jött
oda hozzám.
- Mondd Gyurikám mi a különbség a jár és a megy között? Mondjuk, jár az utcán
vagy megy az utcán?
- Semmi az égvilágon.
- Jó. Mert nem akarok zöldséget beszélni. Tegnapelőtt láttam egy hastáncos nőt,
akinek egész zeneszám alatt folyton ment a hasa.
- Talán járt a hasa?
- Szóval mégis van különbség?
- Hát,....árnyalatnyi.
- És a pénz, amiért megdolgozunk, az jár vagy megy?
- Az ... az jár. Többnyire. Nálam megy.
- Értem. És mi a különbség a tenni, meg a rakni között?
- Semmi az égvilágon.
- Jó. Mert nem akarok zöldséget beszélni... Tegnap találkoztam egy
ismerősömmel, aki nem a feleségével sétált a teszedőparton.
- Hol?
- A teszedőparton.
- Talán rakodóparton?
- Most mondtad, hogy tenni és rakni: mindegy. Na, szóval az illető nagyon
zavarba jött, és úgy rakott, mintha nem venne észre.
- Úgy tett.
- Hát a ti nyelvetekben egy nagy tevés kivétel van.
- Egy nagy rakás.
- Elég az hozzá, hogy az illetőt otthagytam a rakás színhelyén.
- A... a.. tett színhelyén.
- Miért, van valami különbség?
- Árnyalatnyi.
- S mi a különbség a húzni meg a vonni között?
- Semmi az égvilágon.
- Jó, mert nem akar...
- Tudom, nem akarsz zöldséget beszélni.
- Úgy van, honnan tudod?
- Kitaláltam.
- Szóval a huzaton, amivel Bécsből jöttem, nagy volt a vonat.
- Talán a vonaton volt nagy a huzat?
- Hát akkor az lesz a legjobb, ha most lehúzom a tanulságot.
- Levonom.
- Ide figyelj! Én rögtön bevonok neked egyet!
- Behúzok.
- Nahát, ez hallatlan! Ki ismeri itt ki magát? Mondd csak, azt, amibe a párnát
csomagoljuk, az vonat?
- Az huzat.
- És amivel hegedülnek, az húzó?
- Az vonó.
- Nahát, és elvonják vele a nótánkat.
- Nem, elhúzzák.
- Légyszíves adj egy Seduxent.
- Parancsolj.
- Köszönöm szépen. Na, megpróbálok erőt venni magamon, kezdhetjük a második
járatot.
- Menetet. Járata a villamosnak van.
- És arra járatjeggyel kell fölszállni?
- Nem, menetjeggyel.
- Mert ha nem, akkor ugye rosszul megy az ember?
- Nem, akkor rosszul jár.
- És a kísértet mit csinál? Visszamegy?
- Nem. Vissza az megy, akit küldenek. A kísértet visszajár.
- De csak az apró kísértet?
- Hogy-hogy csak az apró?
- Mert én tanultam, hogy az apró visszajár.
- Remélem, több kérdésed nincs?
- De igen van, tudniillik meg akarom inni veled a békepohár.
- És mit kell ehhez kérdezni?
- Hogy mi a különbség a dugni, meg a rejteni között?
- Semmi az égvilágon!
- Akkor, kérlek, add ide a rejtővonót!
- Micsodát?
- A rejtővonót.
- Ja, a dugóhúzót!
- Tessék.
- Köszönöm.
Utolsó kommentek