Megtorpantam az interjúkérdések megválaszolásában.
S talán nem véletlenül.
A soron következő kérdés: Mit tart a legnagyobb hibájának?
Hogyhogy mit?
Semmit.
Nincsenek gyenge pontjaim – mondatja velem a férfi önérzet, vagy inkább gőg.
Persze ez nincs így, sőt talán éppen ellenkezőleg...
Nehéz a választás a bőség zavara miatt...
Jó.
De milyen hibára tetszik gondolni?
Testi hibára, melyből egyre több veszélyezteti normális életvitelemet, avagy
lelki gyarlóságra, melyet az ember nem tereget a sokadalom elé?
Válaszom átugorja ezt a csapdát.
Egyre dagadtabb vagyok.
Ennek testi vetülete, hogy szuszogok,
hogy nem bírom a tartós terhelést,
hogy nincs kedvem sem hegyre, sem emeletre mászni.
Lelki vetülete a kóros lelkesedés a kajákért.
Nem utálok sajnos semmit, vagy alig valamit.
Szeretem az édeset, bizonyos savanyúkat és gyomorkeserűket.
Ja és a sósakat.
Piából inkább a töményebbet. (Még inni is lusta vagyok?)
Szeretem a halat, vadat, s mindent, mi jó falat.
A disznóságokat, a marhaságokat, a nyulat és a birkát is.
Egyedül a fogyókúrát nem szeretem.
Bizony, meg kellene már szabadulnom ettől a sokféle rendetlen ragaszkodástól.
... és jó néhány kilótól.
PRAE
Viccek:
A
professzor a teológia vizsgán ki akarja rúgni a felkészületlen vizsgázót.
– Tanár úr, lágyuljon meg a szíve, engedjen át! – kérleli vizsgázó.
– Én nem a szívemmel gondolkodom, hanem az agyammal!
– Jó! Akkor lágyuljon meg az agya!
* * *
A Jóisten és Szent Péter vasárnap délután a pihenésből felébredve elhatározzák,
hogy golfoznak egy kicsit. Szent Péter kezd, megüti a labdát, az szép ívben
átrepül a tó felett, földet ér gurul nyíl egyenesen a lyuk irányába, egészen a
lyukig, de a szélénél pont megáll. A Jóisten jön: ő is odaáll a labdához,
beleüt. A labda magasra száll, és lám a levegőben bekapja egy arra repülő
madár. A madárra lecsap egy sas és bekapja. Repül tovább a sas, mikor egyszer
csak belecsap egy villám. A sas lezuhan, kimúlva fekszik a réten. Arra jön egy
róka meg akarja enni, de a labdát nem tudja lenyelni, kiköpi, a labda pedig
begurul a cél-lyukba.
Szent Péter ránéz Jóistenre és megszólal: Most játszunk, vagy bolondozunk?
* * *
Amen azt jelenti: Bizony. bizony.
Visszafelé olvasva: Nem a'
Hát előrefelé tessünk olvasni!
Ugyanilyen érdekes a Janó becenév. Ja a németben Igen. a NO pedig az angolban
nem.
Fehér füst
Jó három éve félnaponként érdeklődtek, hogy ki lesz a pápa, és hogy
habemus-e, ut non – papam.
Meguntam, mert magam sem tudok semmit, s nem szívesen elemezem a semmit,
ezért imigyen reflektáltam:
Ha fekete füst száll fel, néger, ha fehér, akkor sápadt arcú, ha vörös,
akkor indián, ha pedig sárga, akkor kínai pápa lesz. Amíg fel nem száll a füst,
addig nem tudom én se, ti se.
Mise – az új pápáért.
Ha kicsit vártam volna, ideírhattam volna Ratzinger nevét, aki XVI.
Benedek néven lett pápa.. Isten éltesse!
Lám, megmondtam előre: ha fehér füst száll fel, fehér ember lesz az egyház
főnöke. Voilá.
Márknak nevezett János
Évek óta irritál, mert nem értem ezt a nyelvi fordulatot. Ha egyszer
Márk, akkor miért nevezik Jánosnak.
Ilyenek jutnak eszembe: Fának nevezett vaskarika, fánknak nevezett
zsíros kenyér, fehérnek nevezett fekete, cipőpertlinek nevezett tengeröböl,
tengeröbölnek nevezett cipőpertli.
Na ne, mondhatnók.
Utolsó kommentek