POST
Mi a legnagyobb kincs az életemben – hangzik az interjúkérdés az ismert
személyiségekhez. Válasz. Azonnal az életre gondoltam, mint legnagyobb
kincsemre. Nemcsak a saját életemre, hanem mindenkiére, merthogy csak a
többiekében füröszthetem meg arcomat. És ezzel mindenki így van. Az lét
csakugyan a legfontosabb, mert az VAN. Nekem kétféleképpen is kötődik a jézusi
tanításhoz. Ő magát nevezi életnek, de Péter apostol is megerősíti levelében:
Nincs másban üdvösségünk (azaz örök létünk) mint Krisztusban. Mert nem adatott
más név az ég alatt, rajta kívül. Isten Mózesnek így mutatkozik be: én vagyok,
aki van. Hiszem, hogy egy társaság az Isten: Atya, Fiú, Lélek. A legfontosabb
tehát relatív saját életemhez képest az a fix kapaszkodó, az a sziklaszilárd
meggyőződésem, hogy van egy abszolút biztos vonatkoztatási pont, a Mester, aki nem
csal meg, aki nem zúzható porrá, aki ura a teremtésnek, aki maga az élet. Ennek
tudata a legnagyobb kincsem. Mert próbálok belőle élni, és hozzá térni, ha
véget ér futásom.
PRAE
Az író ír
Eszegetünk,
beszélgetünk.
A főmunkatárs így szól: A COMECE egyik tagja ma érkezik a rendházba. Az illető
külföldi: ír. Közbeszólok: A főszerkestő is ma jön vissza a Felvidékről. Ő belföldi, és ő is ír.
Párhuzamos történetek
Egyes számú történet
A párhuzamos történeteknek se szeri se száma. Íme a
legfrissebb.
Feleségem meséli, hogy FO meséli, hogy felesége meséli, hogy
csőtörést szenvedtek otthon. Az asszony kihívta a biztosító kárbecslőjét, s –
helyesen – úgy érezte, hogy a számukra kedvező
érték megállapítása érdekében részesedést kell biztosítani az eljáró szakembernek.
Tépelődött egy darabig, mennyi is az a mennyi, majd 8000 forintot borítékolt, s
amint az illető fiatalember munkához látott, megkísérelte a zsebébe csúsztatni.
Ám a szakbecsüs éber volt, s tiltakozott. – Még korai az a boríték – mondta.
Osztott szorzott, mért, jegyzetelt, majd azt mondta. – Kérem a
borítékot.
Kinyitotta, megolvasta, mennyi az a mennyi, s csak ennyit szólt: – Még
kétezret kérek.
Kapott. Cserébe átnyújtotta a kifizetésre jogosító igazolást 101 000
forintról.
Nagyvonalúan, nem egészen 10%-ot kért a kölcsönös előnyök
figyelembevételével.
Hm. Nem is rossz jövedelem az övé, tíz perc munkáért, egy jkv.
kitöltéséért, ha figyelembe veszem, hogy
jó alapbére lehet, s kocsihasználatért is pénzt markol fel.
Kettes számú
történet.
Próbálom rövidíteni, amit korábban az Új Emberben olvastam:
A költő meséli. Valahol vidéken 20 éve előadott a kisiskolásoknak. Egyik
gyerek udvariasan érdeklődött, hogy hogyan születik a vers? Ő elmondta, s boldog volt.
Ígérte, hogy máskor is eljön rendkívüli irodalomórát tartani. Telt-múlt az idő. Idén tért vissza
hozzájuk. A kis Dominik érdeklődött: mennyi pénzt kap egy versért? Hát,
hímelt-hámolt, és megjelölt egy szerény összeget, talán száz forintot,
hozzátéve, hogy miért is ír a költő verset.
Dominik újra jelentkezett: Ne tessék haragudni L. bácsi, de jó nagy
hülye tetszik lenni, ha ennyi pénzért verset ír!
Ennyi.
Anekdoták
Egy – minimum ötven éves
– német anekdota, melyet már rég le akartam írni.
Budapest-bécsi gyorsvonat fülkéjében
Két nő ült egymással szemben a fülkében a csukott ablaknál. Az egyik
unottan lapozgatta újságját, a másik terítőt horgolt. Egyikük hirtelen
felpattant és lehúzta az ablakot. A szemközt ülő másik ráförmedt: – Húzza fel
gyorsan azt az ablakot, mert menten megbolondulok! Ki nem állom a huzatot.
Nagyon sajnálom – felelte a másik –, én viszont nem viselem el ezt a
fertelmes hőséget, mindjárt megüt a guta.
Észrevette a kalauz a veszekedést, s érdeklődött, hogy miről vitatkoznak. Megismételték: Megőrülök, ha
nyitva van az ablak, és a másik: A guta üt meg, ha be van csukva!
– De kérem, hölgyeim! – mondta a kalauz –, ez nem lehet probléma,
azonnal megoldom, csak nyugodjanak meg. Először lehúzom az ablakot, ettől ön
megőrül, majd felhúzom, amitől magácskát megüti a guta, mi többiek pedig mindnyájan
visszanyerjük a lelki békénket.
Emlékezetből írom ide a másikat is egy másik német nyelvkönyvből.
Egyszer a cirkusz egyik elefántja megfázott, s nagyon köhögött. Az
idomár hosszas tépelődés után egy üveg whiskyt öntött egy vödör vízbe, s
megitatta a nedűt az elefánttal.
Másnap az összes
elefánt köhögött.
Utolsó kommentek