Szami mondja a vele készült interjúkötetben: A művész ember sokszor depressziós, mert hátha rossz kritikát kap. (Jó kritikát kapott, de lehet, hogy nem hívják máskor. Meghívják. Igen, de mi lesz, ha szereplés közben kihagy az emlékezete? Nem hagy ki. De jöhetnének többen is. Jönnek. Csak néhány újság írt róla. Több ír ezt követően. De lehet, hogy rossz kritikát kap…) Circulus vitiosus.
Az élet ezeket írja könyvében: E.-nek szép háza van, de az új helyen a suliban cikizik a gyerekét. Z. mondja: Elindult az óvodaszezon. De kisfia nehezen bírja az egész napot ott. A felet meg az óvónők nem szeretik. Minden szép különben, noha ő maga erősen virágpor-allergiás. H. csaknem boldog, de rendezetlen kapcsolat húzódik meg élete hátterében. Én is boldog vagyok páros napokon. Mert ezeken kirajzolódik a pozitív jövőkép. Szerkesztünk, dolgozunk, alkotunk, robizunk életfogytig. Ám páratlan napokon megszűnünk, csődbe megyünk, összeomlunk, munka és érdeklődés nélkül maradunk. Lehet, hogy nem is másnaponként van ez így, hanem más ritmus szerint. Melegfrontkor megmaradunk, hidegfrontra megszűnéssel reagálunk?
Igen, igen. De… Tapasztalatom, hogy ez a világ nem az a világ. Ez a világ nem tökéletes. Az a feneség, hogy nem is lesz az soha. Akkor meg minek húzni, hiszen minden csak hiábavalóság. Éppen ezért fontos fix kapaszkodók után nézni. Ezt kínálják a vallások. Mind a maguk módján. Így jutok el a köv. interjúkérdéshez, hogy mit jelent az én számomra a katolikusság. Igen könnyen megválaszolhatom. Keretet. Életkeretet, út menti jelzőtáblákat és felfestést, terelőkorlátokat, hogy bizton célba érhessek. Mindenki azt mondaná erre, hogy miért pont a katolikusság ilyen nekem. Könnyen mondhatnám erre, hogy azért mert beleszülettem, és felcseperedvén még mindig rá tudok bólintani vonal- és útvezetésére, miközben elég közelről látom az élő egyház esendőségét. Mondhatod erre, hogy a többi vallás is épp ezeket a támpontokat fogalmazza meg. Nekem erről a mese – Jankó szerencséje – jut eszembe, aki a szolgálatáért kapott hatalmas aranytömböt kezdi egyre bóvlibb vacakokra cserélni. Ilyen sorrendben: Aranyát marhára, a marhát disznóra, a disznót libára, a libát köszörűkőre cseréli, melyet utóbb véletlenül belelök a kútba. És úgy véli, végig a szerencse fia volt. Én a magam világképét úgy élem meg, hogy megbízható módon eligazít az élet legfontosabb kérdéseiben, ezért úgy élem meg, hogy enyém az aranytömb. Mondhatod erre, hogy te is úgy éled meg, és az én képemmel összevetve tied az aranytömb. Nem zavar. Próbáljunk meg hitünk szerint pozitív életet élni, és odaát majd megbeszéljük a részleteket. Sok mindenben hiszek, de abban nem, hogy lesz egy keleti vallások mennyország, lesz egy katolikus, egy ateista és egy muzulmán. Csakugyan azt kívánom, hogy találkozzunk Isten kegyelméből odaát.
PRAE
Nem tökéletes ez a világ
Évekkel ezelőtt valamit kerestem a Google-keresőn, de akkor még nem volt rajta.
Ma már biztosan rajta van, de most már nem jut eszembe, hogy mit is kerestem akkor.
* * *
Szeretnénk, ha tisztelnék világnézetünket.
Egyelőre nem tisztelik.
Tesztelik.
Arányok és aránytalanságok
A sírrongálók vandalizmusa nekem olyan, mintha őrültek egy nagyobb
parkoló összes gépkocsiját dorongokkal vernék szét. Azt hiszem, meg kell
keresni őket, az okozott kárt bevasalni rajtuk, amennyire egyáltalán lehetséges,
és prevenciót alkalmazni, hogy többé
ilyen ne fordulhasson elő. Lesittelni őket, és a kár erejéig dolgozzanak ott.
Mondjuk szobabiciklizzenek, és a rászerelt dinamókkal termeljenek áramot.
Ám nem ez a közepe a történetnek. Előfordult már, de hányszor, hogy
vandálok megállóhely üveg szélfogóját, telefonfülkét vertek szét, padokat törtek össze. Ezek
„hős” anarchistáit nem sikerül általában elkapni.
Sőt rendszeresen előfordul, hogy falakat,
műemlékeket és műtárgyakat mázolnak össze hívatlan festők – büntetlenül –, noha
minden arra járó ízlését irritálja minden alkalommal a sok képzőművészeti
giccs.
Ezek külön-külön elítélendők, mi több
megakadályozandók, megbüntetendők.
Mégis.
Hasonlítsuk össze az emberélet értékével ezeket a
károkat. Hasonlítsuk össze azzal, hogy mekkora a siránkozás, ha egy csecsemőt a
szeméttárolóba dobva találnak holtan.
Pedig írva van: mennyivel többet értek ti a
verebeknél. Csak egy kicsivel vagytok kevesebbek az Istennél.
Nagyon vigyázni kellene az arányokra.
Mert – folytathatnám a gondolatsort – hogyan
bánunk az emberrel? Mivel etetjük, miképpen becsüljük a társadalom tagjait?
Milyen hazugságokkal tömjük naponta? Hogyan tesszük tönkre
szeretetlenségeinkkel lassú halálra ítélve társainkat? Nagyon vigyázni kellene
az arányokra, nagyon a hangsúlyokra.
Julius
Gaspar meghívójából (Torontó):
„Sétálgathatsz a tó partján, miközben a hullámok és a cápák nyaldossák a
lábad... Távozáskor számoljátok meg kétszer is a gyerekeket. Annyit vigyetek,
amennyit hoztatok. Ha többet, az nem vészes, csak kevesebb ne legyen. ... Este
nyolckor tűzgyújtás, a szalonna felnyársolása (sic!) ki mint vet úgy arat, ki
mit hoz, úgy falat.
Ui.: Ingyenes parkolás, ha felmutatod ezt a meghívót! Ha nem mutatod
fel, akkor is.”
Meccsoda különbség
Olvasom: be-legyezés - javítom: beleegyezés.
Utolsó kommentek