Mickey webnaplója

POST
Amikor a lelki örökbefogadást cikkezték a lapok, magam arról írtam, hogy a magzatot – feltéve, hogy megszülik – a szülés után a maga valóságában is örökbe lehet fogadni, és ez volna az igazi. Példaképpen emlegettem egyik barátomat, aki ab-re váró ismerősének ajánlotta fel, amennyiben megtartja a gyereket, ő hajlandó felnevelni. Akkor nem sikerült az illetőt szándékának megváltoztatására bírni. Tegnap egy blog-kommentben egy lányka Arról ír, miszerint ő ma..., mert a barátja...
Sokan próbáltuk más belátásra bírni...
Nem tudom, hogy döntött végül. Olyan döntés ez, mint amilyeneket a caesarok hoztak a gladiátorokról. Hüvelykujj felfelé vagy lefelé.
Amíg nem jelez vissza M. blogjára, addig reménykedem.
PRAE
Szuggesztív műfajok
Egyszer Andrásfalvy Bertalan előadást tartott a csángókról. Többek között szomorú balladákról esett szó, amelyet igazán hitelesen csak az tud előadni, akivel az adott gyászos esemény megesett. Az viszont olyan elemi erővel, még dobbant is a szöveg ritmusára, hogy teljesen a hatása alá kerül a hallgató.
Stefan Zweig Csillagórák c. elgondolkoztató kötetének egyik története az egyműves alkalmi zeneszerző, a Marseillaise-t megálmodójáról szól, és arról, hogy a poroszokkal küzdő franciákat ez a szuggesztív zene kísérte a csatatérre, míg ellenfeleik talán ha egy kevés pálinkával bátoríthatták magukat. Az írónak szent meggyőződése, hogy a franciákat csatadaluk vitte győzelemre.
Vers, zene, ritmus, dallamív. Megannyi szabályosság, mely a tökéletesség látszatát sugallja. Ha azt mondom a tömegnek: éppen ideje, hogy megküzdjünk a minket ért igazságtalanságokkal, s ideje kivívnunk szabadságunkat, függetlenségünket, akkor vagy egyetért ezzel a kijelentéssel, vagy talán nem is. De ha így szólok a tömeghez:
Talpra, magyar!
Hí a haza.
Itt az idő
Most vagy soha.
Akkor elindul a tömeg, s aktívvá válik. Ha nincs más, összecsukja esernyőjét, hogy megmutassa, dacol az időjárással, de ha van lehetősége az aktivitásra, akkor beveszi a Bastille-t, akkor kiszabadítja Táncsicsot, elindul a Szmolnijba, a Téli Palotába.
Az ember tartalmat vár a szabályos ritmusban következő szavaktól, mondatoktól. Blődlivé válik a vers, ha nem fenséges a tartalma. Más meghallgatni egy Arany-balladát:
Sűrű sötét az éj, / dühöng a déli szél. / Jó Budavár / magas tornyán /
az érckakas csikorog élesen. Ki az? Mi az? / Vagy úgy! / fordúlj be és aludj, Uram László király / a vihar majd eláll, / az veri ablakod.
Alig tudom abbahagyni az idézetet, olyan erővel kínálja a folytatást.
Ezzel szemben egy játszi könnyedségű Weöres-sor: Tóth Gyula bádogos és / vízvezeték szerelő.
Még cifrább, ha a versnek még a látszata sincs jelen, csupán az időmérték:
„A fékvezetékeket légteleníteni kell” – olvasom a Wartburg-szerelő könyvben.
Hát ez már az abszurditás határát súrolja.
Mindezeket csupán azért vetem papírra, hogy kissé felébresszem az olvasót, kissé felrázzam abból a hitéből, hogy a vers igaz tartalmú annál fogva, hogy formailag többé-kevésbé tökéletes. Nem biztos, hogy így van. Ahhoz jól ismerni kell az alkotóját, hogy elhihessem, amit szép szavakkal ecsetel, annak a valóságtartalma is 100%-os. Lehet hogy az, és lehet, hogy nem.
„Timeo danaos, et dona ferentes”. Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is – mondja a trójai Laocoon a falóra utalva. A ritmus szuggesztív. Transzba ejti a táncost. Révületbe. Felajzza, önmagát felülmúló teljesítményekre ösztönzi. Ezért aztán azt sugallja, hogy igaz, amit mond. Hiszen tökéletes a formája, mint a gömbnek:
Egy kispesti vendéglőbe
egy kispesti vendég lő be.
Na nem.
Senki se lő be, a teljes analógia ellenére sem.
Weöres S. játszik a szavakkal:
„Aj, e nőkebelü Lidi óta
A Jenőke belül idióta.”
Talán.
Vagy nem az.
Lehet, hogy köze sincs a nőkebelűhöz.
Nekem egy ilyen jutott eszembe:
Agg kort ért meg
s akkor tért meg.
Ha kiterjesztem a formai tökélyt a művészetekre általában, akkor általában is elmondhatom: a formailag tökéletesközeli alkotások könnyen válnak bálvánnyá, azaz hamis istenekké, mert a jóhiszemű fogyasztókat olyasmivel kínálják, amik félreviszik gondolkodásukat, s ha erősebben akarok fogalmazni, azt mondhatom, hogy „megvezetik” a tömeget. Elsősorban a reklámok ilyenek. Arra ingerelnek, hogy érezd rosszul magadat, ha nem veszed meg a legújabb fejlesztésű kütyüt. Politikai plakátok is tudnak ilyenné lenni: Lelki szemeim előtt most Berény R. Fegyverbe c. matróza jelenik meg, aki egy nagy üvöltés. Mintha szarvas bőgne a képen.