POST
Betölt engem színed látása, midőn felébredek, Uram! – mondatja velünk Dávid
imádságát (16. zsoltár vége) a mai miseszöveg. Csakhogy később az szerepel a
Bibliában, hogy Istent senki sem látta. Jézust is csak Péter, Jakab és János
látta „színében elváltozni”. A három-egy Istent pedig színről színre senki. Pál
is megerősíti: Most még csak mintegy tükör által homályosan látunk, egykor majd
színről színre.
A Jeromos-Biblia az idézett 16. zsoltár utolsó versét így
kommentálja: „Az ima azzal a kívánsággal fejeződik be, ami minden hívő vágya:
Istent színről színre látni.” Ennyi elméleti alátámasztás és megerősítés után
talán elfogadható, ha magam két szótaggal megbővítettem a szöveget, s így
morogtam: Betöltene engem színed látása, midőn felébredek, Uram. Már ha
csakugyan színről színre látnám, „midőn felébredek”, csakugyan egészen
betöltene ez az élmény. Sőt, feltehetően úgy járnék, mint a fiatal Izajás, aki
az Isten jelenlétét tapasztalva felkiáltott:
„Jaj, nekem, végem van! Mert
tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a
Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!” (Iz 6,5)
PRAE
Azt írta az újság, hogy
a bevásárlóközpont megelégelte, hogy
tizenévesek ordítoznak rendszeresen a bejárat mellett, zavarva a vásárlók
érkezését, távozását. Nem kívánták a gyerekeket távozásra rábeszélni, ehelyett
hangszórókat helyeztek el a bejáratnál és folyamatosan klasszikus zenét,
Mozartot, Beethovent adtak. Egyszer s mindenkorra megoldódott a konfliktus.
Messze elkerülték ezután a tinik a környéket.
Van új a Nap alatt!
Rádióinterjúban hallom: Egy pap, aki Gannán szolgál,
fafaragó is. Sokat jár-kel a természetben.
El-eltűnődik a világ sorsának
alakulásán. Úgy látja, hogy
leszerelés helyett fegyverkezés folyik. Ugyanezt tapasztalta kicsiben is – civil környezetben. Az emberek ahelyett, hogy
megbékélnének, inkább előítéleteik mentén ellenségeskednek. Megelégelve a
tendenciát elhatározta, hogy ő maga különbékét köt mindenkivel. Megvalósítja
magán belül a teljes leszerelést. Senkire nem hajlandó kritikus megjegyzést
tenni, sem megbélyegezni, előítéletesen nyilatkozni, haragot tartani,
megsérteni stb. Azóta, hogy ezt tette, hatalmas energiák szabadultak föl
benne. Megkönnyebbült.
Mindez azért érdekes, mert a napi evangélium
a hétszer való megbocsátásról szól. A szerzetes röviden elemezve a perikópát,
és azt hangsúlyozta, hogy a
megbocsátás kulcsszava az ingyenes szeretet. Az pedig Istentől
való. Aki megmagyarázhatatlan – ám valós – okból az embert mint teremtményét végtelenül
szereti. Nem tartozik vele, mégis. Úgy szerette a világot, hogy
egyszülött fiát adta érte, hogy
aki hisz benne, annak örök élete legyen.
Bírom a festőművész
humorát.
2005-ben írja, miután
összenyomták autóját: Nem tud valaki egy öreg, strapabíró kocsit, úgy értem,
képért? Csak az –, de az van! Vagy 25–30 millió értékben... Nagyon szép képeim
vannak! Igényesnek kívánság szerint az ágytakaró színéhez igazítom...
Az tetszik benne, ahogyan vált. Kiejti magát a mester
méltóságából, és magára ölti Bélkorogi Giccspancs Jenő szerepét, hogy megnevettessen.
Üdvözlés
Szerbhusz, Horváthusz!
2008.09.19. 09:11 emmausz
Tükör által homályosan
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr545168097
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek