POST
Gyermekkor Úgy 8-10 éves korában G. elment a Verpeléti útra, és megkereste a szabó üzletét. Benyitott az ajtón, és ez mondta:
– Kezicsókolom, Teller bácsi! Itthon van a Teller bácsi?
Második gyermekkor.
M. ereszkedik lefelé a 22-es busszal Budakeszi felől.
Szórakozottan néz ki az ablakon, szeme egy pillanatra megakad a Kuruclesi út feliratú táblán, majd még
szórakozottabban rápillant a megálló jól olvasható táblájára, miszerint a Kuruclesi útnál áll a busz. Ezt követően a
legszórakozottabban leolvassa a busz elektronikusan vezérelt kijelzőjéről, hogy most igazából a Kuruclesi útnál vagyunk-e.
S tényleg.
Számára oly hihetetlennek tűnik, hogy pontosan jelez a busz információs táblája, hogy a biztonság kedvéért még
vet egy futó pillantást az utcanévtáblára, melyen továbbra is ez áll: KURUCLESI ÚT.
Mindezt azért teszi M. (ez én vagyok), mert hazafelé jön a felségétől (Tücsi), aki továbbra is konok következetességgel vonakodik (ez Schwarz tanár úr kitétele úgy jó 50 év távlatából) közös wigwamunkba megtérni.
Sőt.
Egészen berendezkedett a vendégek fogadására. (Majd bolond lenne hazabuszozni velem, amikor az ágya felett komfortosabb kapaszkodó van, mint a közöskocsin.
Naphosszat labdázik a gyógytornásszal, és a műtős fiú varázsol a sebe fölött.)
Most kétágyas szobába költözött, és éjjeliszekrényén többféle nass van, mint itthon az egész összkomfortban.
Majdnem beszélgettünk, amikor megjött
P. Erzsi, akkor, amikor már elment
Editke és csak
én voltam nála. Majd megjött a SZIT-től
R. Marika, és Nagykovácsiból
Góbor. Majd el is ment, és majd
én is elmentem, mivel T. megemlítette, hogy jönnek ma hozzá
Czanna és
Mica.
Ám, mint később megtudtam, még V. Ildikó is nála járt. És csak utána keresték fel Cz. és M.
Hát hogy férnénk be egy kicsi szobába a szobatársnő, Tücsi, Marika, Erzsi, Góbor, Czanna, Mica, Vén Ildikó és én. Úgy, mint az erdei vadak a Kesztyű c. mesében. Még jó, hogy Besenyő bácsit nem hívta meg látogatóba!
PRAE
Nos, szép kinézünk! – mondjuk az élőbeszédben. Ezt fordítsa le valaki más nyelvre, ami még magyarul is szabálytalan. Talán: nos, szépen vagyunk, szépen nézünk ki – volna helyénvaló a hozzávaló akcentussal. A Most aztán szép kinézünk! Szólásban vagy egy kvarttal magasabban indul a „szép”, és igen hangsúlyos a „petyhüdten” ejtett „kinézünk”, melynek a vége (a -zünk) a szép hangmagasságába kunkorodik fel.
Szintetizátor és analizátor
A férfi analizátor, mindent megvizsgál, mindent elemez, mindent megbírál.
A nő szintetizátor: mindent egységben lát, mindenről véleménye van. Mindezt el is mondja. TriPeaks
Jellemző 9200 játékot játszottam, s meg kellett nézzem, hogy is írják a három pikket. Ma átléptem a bűvös 100 000-es határt. Kíváncsi voltam, mi van utána: (100 001) ;-). Ez azt is jelenti, hogy kb. szűk tíz virtuális dollárt nyertem játékonként. Ez a statisztikám. Ha figyelek, talán jobb az arány, de minek. Először azt reméltem, hogy a 486-ös gépen megcsinálom évekkel ezelőtt az álomhatárnak tartott 100 ezert. De mikor 80 000-nél tartottam, Zsu igényt tartott PC-mre, elvittük a Gömb utcába. Azóta se gép, se Gömb, se ház. Majd elölről kezdtem azzal, hogy egy „ülésre” 500-at meg kell csinálni. Ez majdnem mindig sikerült. Néha többet is. Újabban reméltem, hogy év végéig meglesz, s abbahagyom. Egy hete azt reméltem, hogy hamarább is, sőt ma már az az érzésem támadt, hogy egy kis felső támogatással Advent előtt kész lesz. S egyszer s mindenkorra befejezem ezt a marhaságot. Katalinkor du. csakugyan teljesült. Ma van ugyanis az advent előtti utolsó munkanap. Istennek legyen hála. Éljen a TriPeaks-mentes egyházi új év. (Ennek immár három éve. Azóta visszaestem. Brühü hü-hü-hü-hüha-ha-ha-ha.)
Hodie mihi, cras tibi (Ma nekem, holnap neked. lat) – mondta a pestújhelyi temetőben apámnak egy agg úr. Nem tudom, melyikükre vonatkoztatták a hodiet, illetve a crast. Az agg volt az aggabb. Karinthy biztos megforgatta volna a latin közmondást, valahogy így:
Mishi és Tibi sétálnak.
Tibi megkérdezi:
– Hodie Mihi?
– Frászt, Tibi!