Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen / és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik. (Weöres S.: Téma és variációk)
Tudom, már idéztem júliusban ezt a szellemes verset, mely olyan szocialista, olyan életszerű, olyan legvidámabb barakkba való, hogy az csak na.
De ma megint szép nap van.
És ugyan harminc évvel ezelőtt a 67-es villamoson elmorogtam magamban: Harminckét éves lettem én, meglepetés e költemény, és megpróbáltam adaptálni akkori énemre, ez a vers egyre kevésbé idézhető már az én esetemre.
De Weöres igen.
Ma szép nap van. (Bár kezd a mosoly lefagyni a barakklakók ajkáról.) Éppen a 900. posthoz érkeztem. És igen, a hatvankettedik évfordulómhoz. Utóbbit Istennek és az azóta Nála lévő szüleimnek, és összes felmenőimnek, a postokat magamnak és Micának köszönöm, aki a technikai feltételeit megteremtette, és ha kell, finomít rajta. És előre és utólag és ezúton köszönöm Mindenkinek ez ügyekben megfogalmazott gratulációját.
Tehát
Ma szép nap van, csupa ujjongás, tűnnek az évek az életemből / és mindenki remekül tölti a hasát, még a kolhozkonyhán is pezsgő habzik.
Ma szép ujjongás van, csupa nappal, az életek tűnnek az éveimből, mindenki hasal a remek töltésen, még a pezsgőben is kolhoz habzik.
Ma szép kolhoz van, csupa tüntetés, az évek habosak az ujjongástól, és mindenki remek töltésű, még a hasam is remeg az élettől.
Ezek a variációk csak beindítani kívánják az agyatokat. Remek mindenki töltse szép napját újabb sorrendek toldalékok és bohó asszociációk önkiszolgálásával.
Jó mulatást! Nektek, és nekünk, mert
a pénzemet én máma mind elmulatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom,
A Svábhegyet is a fülembe huzatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
Minden gubát bankomból én kiveszek, ó,
Mától tehát sírjon a bankigazgató,
A pénzemet én máma mind elmulatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
Ma délután T(ücsi)vel muszáj bort innom… ;-)
Ultrák
Valaki azzal a szöveggel szállt fel ma reggel a HÉV-re, hogy ott középen menjenek beljebb az emberek, hogy ő is fel tudjon szállni. Próbáltam elképzelni, hogy hogyan kell ott középen beljebb húzódni, de mindig arra jutottam, hogy a legjobb törekvése ellenére csak kijjebbre kerül, aki középen megpróbál beljebbhúzódni. Egész egyszerűen az erdő közepéből csak kifelé vezet az út.
Ha már közepe, hadd egészítsem ki egy rádiós interjúban elhangzottakkal. Azt mesélte a kutatóknál járt alany, hogy az északi sarkon túl, még északabbra is voltak kutatóállomások, s tartósan bírták az emberek az ottani hideget. Anélkül, hogy ott jártam volna, kontrázom: Nem voltak. Az északi sarknál északabbra nincs északabb. Csak délebb van, és kész.
De ha már BKV, álljon itt egy Zászlónkban olvasott vicc:
– Mondja, uram, most jön a Közvágóhíd?
– Nem, a villamos megy oda.
Hát igen, tényleg az megy oda, bár leginkább gurul. Még poénabb, ha tehát ez a sor a vége:
– Nem, a villamos GURUL oda.
Utolsó
impregnált SZEMÜVEGTÖRLŐ papíromat használtam el ma.
A szocreál készítmény ma végképp elfogyott. Nosztalgiám jeléül idemásolom a papírcsomagoláson található leírását:
„A szilikonolajjal impregnált lapocskák kiválóan alkalmasak szemüveg tisztítására.
Az üvegek hosszabb ideig maradnak tiszták, mivel a dörzsöléstől vékony szilikonolaj-réteg kerül az üveg felületére, és ott pára és portaszító hatást fejt ki. Egy lapocska többször is használható. [Igen, van ilyen papír is.] Gyártja PAPÍRIPARI VÁLLALAT Kiskunhalasi Gyára. A 25 lap ára: 6 Ft 80 f.”
Dolgozva játszani/játszva dolgozni… A rejtvényfejtés vagy valamilyen odafigyelést igénylő játék és
a szövegkorrektúrázás között az az alapvető különbség, hogy utóbbi összpontosításért fizetnek. Egyebekben mindkét tevékenység silányítja fizikai állóképességemet.
Utolsó kommentek