POST

Gyorsjelentés. T. jól van, de csak jövő szerdán jön haza. Itthon is kímélnie kell a térdét, mert értelmetlen a protézis műtétig erőltetni. Jó fél év múlva lesz ez, és azért lesz, mert a legkopottabbnak (4-es fokozat) minősítették a lábát. Gyógytornász segíti a sebgyógyulást és a mozgást. Azért fent járkál, és mozog annyit, amennyi az önmaga ellátásához szükséges.   
Az interjú folyt.: Ha csodatévő hatalmat kapnék, mire használnám?
Erről egy másik kérdés jut eszembe. Valaki egy vidéki kiszállás során az autóban felvetette, mi lenne, ha öt találatom lenne a lottón? Azt mondtam, nem is tudom, hogy mire költeném el nagy hirtelen. Alaposan fel kellene mérnem, mire van szükségem, stb. Még a mondatot végig se mondtam, amikor az egyik osztályvezető odavágta: Nahát, én egy perc alatt el tudnám sorolni, mi mindenre van szükségem. Még kevés is lenne az az ötös.
Így vagyok a csodás dologgal is. Még az egyik mese is óvatosságra int. Ugye a szegény ember első kívánsága valami ostobaság volt, mely miatt az asszonya pörölni kezdett vele. Megmérgesedett a szegény ember, és mérgében azt kiáltotta oda neki: Nőjön kendnek az orrára egy kolbász. Ekkor ocsúdott fel, hogy ez immár a második kívánság. Harmadiknak pedig ezek után kénytelen volt a kolbász eltűnését kívánni.
Nem vagyok egyedül a csodakérdésre mutatott zavarodottsággal. Miközben számos szép ötletem van, (szegénység felszámolása, az embertelen kínok megszűnte, az igazságtalanságok kiküszöbölése, az ember azon kiteljesedése, mely által felismeri a Gondviselés tervét vele kapcsolatban stb.).

Nos az a helyzet, hogy a magam esetlegességét, esendőségeit világosan felismerem. És ez nagy óvatosságra int. Amikor csoda történik, akkor Isten nyúl bele a történésekbe, aki látja a változás minden következményét is. Én nem.
Ebből több dolog következik. Csak az tehet csodát, akinek gondolkozása együtemű a Mesterrel, vagy még egyszerűbben, maga az Isten. A csoda a természet rendjének átlépése a teremtő részéről. Végtére is minden csodát Isten tesz. Én nem vagyok Isten, tudomásul veszem, hogy az ő gondolatai nem a mi gondolataink, és azt is, hogy igaza volt Jézusnak, amikor Pétert lehordta: Távozz mögém, sátán, mert ember módjára gondolkodol! – vagy a mennydörgés fiait: nem tudjátok, hogy milyen lélek lakik bennetek. Ezért mondatja az imádkozókkal: Mi Atyánk, legyen meg a Te akaratod.
Csatlakozom hozzá: Legyen meg az Ő akarata.
PRAE
Áthallások

– Nem halt meg

valamennyi őse?

– Nem. És ő se.

***
– Hogy van Béla?

– Él a’.

***
Harcsa van a kvízben.

Tapasztalataimból maximákká tömörödött sűrítmények:

1. Mindenkinek megvan az arra kialakított saját módszere, amellyel magán tartja mások figyelmét, érdeklődését.

2. Megfigyelésem szerint egy határon túl csak hülyeségekre költi az ember a pénzét. Ezért nem jó meggazdagodni azon a mértéken túl, amekkora összeget még normálisan el lehet költeni.

3. Eredményesen csak a soványak tudnak fogyókúrázni, azért soványak. A kövérek nem tudnak, azért kövérek. De próbáld csak rábeszélni a soványt, hogy hízzon meg, éppoly nehezen menne neki, mint a kövéret rávenni, hogy fogyjon le.

Ez annak ellenére igaz, hogy orosz hadifogságból soha nem érkezett dagadt ember vissza.

4. Egy embert rábírni, hogy változtassa meg elveit kb. olyan könnyű, mint egy FTC-drukkert rábeszélni, hogy ezután szurkoljon az MTK-nak vagy viszont. Nem lesz túl egyszerű. Csupán egy esélyed marad rá: Ha alig várta a te buzdításodat, ha csak erre a pöccentésre várt. Ugyanez lehet a térítéssel is. Ha benne dolgozik a kegyelem, nyert ügyed van, mert csak erre a pöccentésre várt. De csak akkor.  

5. Szeretni roppant egyszerű és roppant nehéz.

Egyszerű, mert csak az aranyszabályt kell követni, a szeretetparancsot. Nehéz, mert tele van a kezünk – magunkkal, és amit birtokolunk –, és nem tudjuk, nem akarjuk kiengedni a megszerzett javakat markunkból. Így pedig nem megy. Csak akkor, ha képesek vagyunk elszegényíteni szívünket, ha képesek vagyunk elfelejteni saját magunkat, s nem is akárhogy. Örökre. Nem vehetünk vissza semmit, csupán kaphatunk mástól. Ebbe Krisztus belehalt. Nekünk sem könnyebb. 

Műfordítás

Az első bajom az, hogy minden fordítás szükségképpen torzít, mert nincs két egyforma felépítésű nyelv. Megkérdőjelezem még azt is, hogy lehet-e fordítani magyarról magyarra. Ha lehetne, gyakrabban szót értenénk. De ez nem így van. Olvastam olyan kutatási eredményről, miszerint az információk átadásának rátája 13% körüli. Ennyi megy át a szövegből, beszédből. Nem túlságosan jó ez az arány.