POST
Mai gyorsjelentés: T. körbejárta velem a házat, átnéztünk Makkosmáriára (csakugyan átnéztünk Makkosmáriára, odalátszik a völgyön túl a
szemközti hegyoldal, ahol a templom áll.), majd
visszatértünk az épület mögötti székekhez. Lerogytunk és megsültünk, amikor
kisütött a nap és megfagytunk, amikor felhő takarta. Mondtam is T.-nek: Eddig
tavaszi hűvösre meleg nyár jött, s tartott egy-egy negyedévig mindkettő. Most
az évszakok a szerint változnak, hogy kiderül-e vagy éppen beborul az ég. A
szúró nap legalább tíz-tizenöt fokkal többet produkál, mint amikor felhő
takarja előlünk. Ott üldögélve T-re pottyantott egy
száraz guanódarabot egy fakopács, az én trikómat meg letojta egy másik madár.
Láttunk még két jégmadarat is.
Jól van T., akit mindennap meglátogattam, és aki eddig mindennap kért, hogy
vigyek oda neki valamit vagy valamiket, amire még szüksége támadt az induláskor
odacipelt dolgokon kívül.
Egy válasz-e-mail a mai postából:
Kedves Csia!
Válaszom (ne
filozofalj annyit a halalrol mert meg
hosszu ut all elotted): A próféta szóljon belőled! Abbahagyom a
halálról való filozofálást (bár roppant érdekes), írjon a halál az elmúlásról.
Tegnap gazdag program volt. Együtt voltunk, és ez megint szép élményképpen
csapódott le bennünk. Örülök, hogy vettél és ittál egy kis gyorsítót. Most
bekaptam magam is egy stampóval! Isten áldjon Titeket!
Az ünnepen készült fotókat megkaptam. Közülük kettő
rejtvényt tartalmaz. Az egyiken egy kotta képe látható, mely nagyon egyéni
betűtípussal készült vagy 40 éve. Csak kevesen tudják, ki a zeneszerző. A másikon
három húgom összeillesztett kézfeje látható. Jeles évfordulójukon mind kaptak
egy-egy aranygyűrűt. Azt mutatják meg a kamerának. (A három kicsi, így hívtuk
őket, ha a nagyoknak előnyt jelentett ez az összegzés. És így hívták magukat
ők, ha a kicsik számára kedvező tárgyalási pozíciót jelentett a kicsik közé
tartozás.) A rejtvény: melyik kézfejnek ki a gazdája? Nem is olyan egyszerű a
megfejtés. A post olvasóinak azért, mert csak a szövegemet látják, a többieknek
meg azért, mert lehet, hogy rosszul emlékeznek a teljes alakos kép beállási
rendjére.
Hogy ez a fajta rejtvényfeladat-kínálás nem teljesen őrült, annak
illusztrálására álljon itt az amerikai vicc:
Joe elérkezik a kvízjáték utolsó kérdéséhez.
Nagy a tét.
Vagy nyer 62 000 dollárt, vagy elbukja az egészet.
A műsorvezető felkonferálja: Dear Joe, az amerikai történelemből kap egy
feladatot, mely két kérdésből áll. Mindkettőre jól kell válaszolnia. Annyi
könnyítést kap, hogy eldöntheti, az első vagy a második kérdéssel kezdi a
választ.
Mire Joe: Mondjuk… jöjjön előbb a második kérdés.
Jó. Olvasom: Mikor történt mindez?
PRAE
Azt írta a Népszabadság, hogy
Anna Záborská szlovák képviselő asszony a 2003-as év végén egy lakossági
telefon alapján arra vállalkozott, hogy
egy hónapig minimálbérből éljen. Mint megjegyezte, az EU-tanácskozás alatt
automatából vett levesen élt, és semmiféle luxusra nem tellett belőle, csak
élelmiszerre. Ruhára nem.
Példáját követték cseh képviselők is. Egyikük 60 cigi helyett napjában mindössze egy pipára gyújtott, a legolcsóbb sört itta, reggelire vajas kenyeret evett tojással, ebédre talponállóban levest kért, vacsorára főzött magának valamit. Nagyon hiányzott neki a sízés és a színház, helyette könyvtárba járt és újságot olvasott.
– Ameddig el nem kopik ez az élmény, addig a parlamentben többet gondolnak majd a szegényekre. –
Anna Z. rájött arra is, hogy a szociális háló alapja a családi kötelék. Az állam feladata elsősorban a magukra maradtakról, fogyatékosokról és a betegekről való gondoskodás.
2004-ben a minimálbér nálunk 55 000 Ft, Szlovákiában 4500 korona (kb. 28 000 Ft), a cseheknél 6700 kr., (kb. 54 000 Ft) volt. A képviselők átlagjövedelme nálunk nem tudom mennyi, a szlovákoknál 36 500 kr., (kb. 238 000 Ft), a cseheknél 46 500 kr., (kb. 375 000 Ft) volt.
A cseh- és szlovákhoz hasonló hazai kísérletről nem tudok.
Azt írták a korabeli
napilapok május 11-én, hogy még 34 év kell ahhoz, hogy az EU-t utolérjük
gazdagságban. Ez ugye nagy sületlenség.
Ha azt mondom, hogy ma akkora a különbség a Nyugat és hazánk között,
melynek áthidalására 34 év szakadatlan fejlődése szükséges, még csak érthető
volna, de azt jósolni, hogy 34 év alatt mi annyira gyorsan fejlődünk, hogy
utolérjük Nyugatot, az azt is jelenti, hogy Nyugat-Európa trendjét ismerjük. És
ez sem igaz. Sem a magunkét, sem az övékét nem lehet reálisan felmérni. Még úgy
sem, mint az időjárást a meteorológiai intézetnek.
Persze a teknősbéka-hasonlat se igaz, miszerint a teknőst követő Achilles a
távolságuknak mindig csak a felét tudja le, s ennél fogva képtelen utolérni.
Ezenkívül: Nincs más dolgunk, mint a Nyugat anyagi színvonalára kerülés?
Biztos, hogy ez az értelmes cél? És a lélek, és a kultúra, és a közösség. Nem a
materiális problémák visszaszorítása maga az üdvösség. Márpedig célunk az utóbbihoz
való közelítés, itt és azonnal.
Utolsó kommentek