POST
Mielőtt véget érne a nap, meg ne feledkezzem Melikéről, aki tini hölgy.
Gyakorta találkozom vele a képernyőn, mert családi fotók alkotják a
képernyővédelmet, és folyamatosan úsznak be a mezőbe, és tűnnek át, hogy másik
kép kerüljön előtérbe. Tegnap is láttam Meli tiszta és nyílt tekintetét, aki
kb. négyszáz pontot ért el az értettségin. Nem értek hozzá, ezért értésemre
adták, hogy ma ezzel bármelyik jobb egyetemre be lehet kerülni. Ő Veszprémnél
kötött ki. Több okból is. Pl. Zoli papa is ott végzett. Hát sok sikert Neki,
Neked, akik keresztlányom vagy, és akinek ez okból mindig adósa vagyok. Isten
éltessen, Melinda!
Ez a véget érés ma nagyon beragadt.
Számomra ma ér véget ugyanis – és végképpen – a nyár. Hetek, sőt hónapok óta
szemezek néhány figurával, melyek kádtakarításkor útban vannak, és valamiért
(na ugyan miért, egyre feledékenyebb vagyok) mindig ott is maradnak a kád
sarkában. Elhatároztam pedig már sokszor, hogy kihozom őket, és a következő
szezonig elteszem a játékok közé.
Miről is van szó?
Estelle, kisunoka (3 és fél éves) néhány műanyagállatkával játszott fürdés
közben, mikor nálunk jártak. Egy lágy pévécé zöld békával (avec une grenouille)
és egy rózsaszínű kiskacsával (avec un canard), továbbá egy tömör, kemény
műanyag fekete tehénkével (avec une vache), amely, íme megszökött a
játékfarmról, és egy homokozóforma zöld halacskával (avec un poisson). A béka
és a kacsa ha nem is sípolt, lőtte ki a vizet a lyukon.
Most vége a sarokban való tartózkodásunknak.
Nyakon ragadtam őket. Kiebrudaltattak a kád padkájáról.
Végül is októbert írunk, és ottlétük olyan slampos volt, mint az a naptár,
melyet hónapok óta elfelejtettek átforgatni.
Most megyek, és megnézem a naptárt!
PRAE
Mik vogmuk
Elcsodálkozom XY tehetségén, sokszerű adottságain.
Lehetőségein is, mellyel tehetségeinek utat engedhet. Elcsodálkozom, és miután
elcsodálkoztam, megnyugszom. Tehetségesebb-e a fenyő, mint a libatop.
Intelligensebb állat-e a delfin, mint a rozmár? Egyáltalán van-e ennek a
kérdésfeltevésnek bármiféle jelentősége?
Azt hiszem, nincs. Legalábbis ami Istennek velünk való terveit illeti. Mindnyájunknak olyan készségeket (karizmákat) adott, amelyekre az Ő tervei megvalósulása szempontjából a legbölcsebbnek talált-ítélt. Mi pedig akkor járunk jól, ha bizalommal elfogadjuk ezeket a tehetségeket, tehetségtelenségeket, beszabályozottságot, mert csak így vagyunk képesek jó libatop, jó fenyő, jó delfin vagy jó rozmár lenni. Az igazán jó dolog: sajátmagunk lenni Isten kedvére.
Baki
A rózsafüzérről
jut eszembe az a vatikáni
rádióbeli eset, melynek fültanúja voltam. A millióegyszer elmondott Ave Maria
szövegét minden alkalommal eltévesztette a mikrofonlázzal küszködő apáca. Oly
sokszor és sokféle módon bakizott és felejtette el az üvözlégy szövegét, hogy
egy súlyos csöndet követően más, idegen hang kezdte folytatni a sikerülni nem
akaró imát.
Nincs ez ellen orvosság. Antal Imrével is – aki pedig rutinos róka volt – megesett egyszer. Egy reumatológussal beszélgetett a csípőízületi ficamról. Ám sehogy sem tudta kimondani. Minduntalan csípőficületet emlegetett, és ezt: csípőficületi izam.
Utolsó kommentek