Nekem a bog szó van a bögre szóban. A csomó. Az öklömnyi edény kiméri és megtartja a folyadékokat, alkalmas az ivásra. Ha meszes csontjaimmal megfordulok, a munkahelyi székemen, az ablakpárkányon áll pöttyös bögrém. Babosnak is szokták mondani a nagyobbacska piros pöttyöket, melyek mértani pontossággal kimérve övezik a fehér porcelánedényt. Piros pöttyös ez a bögre, mint gyerekkoromban megszokott volt (az ibolyamintáson kívül).
Az egészet azért írtam eddig, hogy feltehessem filozofikus kérdésemet: Miért mindig a füles bögrék törnek össze, miért nem a fületlenek?
1. sz. válasz. Ha a bögre összetörik, hiába marad meg épségben a fül, többé értéktelen és használhatatlan.
2. sz. válasz. A fületlen bögre is össze van törve, de csak részlegesen. Használati értéke megmarad.
3. sz. válasz. A fületlen bögre is képes összetörni, bár sokszor kitartóbb, mint az ép bögrék. Ennek pedig az az oka, hogy kevéssé akad el valamiben, így megmenekül a balesetek egy részétől.
A fületlen bögre a világ csúfsága, és az igénytelenek edénye. A csonka ivóalkalmatosság nem alkalmas arra, hogy pl. vendég elé tegyük. Így szégyellendő, kidobandó, szegényszagú.
A közhelyet idézhetném még ide:
A fületlen bögrét az különbözteti meg a fülestől,
aki akarja.
Ehelyett a saját csacskaságommal zárom bögrődésemet:
A füles bögre és a szög között az a különbség, hogy
a szögre tudsz bögrét akasztani, de
a bögre szöget nem.
PRAE
Órám
Volt
nekem egy … sőt, van nekem egy Casióm. Évekkel ezelőtt kivettem belőle az
elhasznált elemet. Nos. Feleségem kifigyelte, hogy a VII. kerületben van egy
órás, akinek a műhelye előtt halad el, mikor a Marek J. utca felé jár.
Figyelmessége jeléül, félig pedig meglepetésképpen egy alkalommal leadta egy
öreg óráshoz a Casiómat, hogy tegyen bele elemet, újítsa fel, tegye
használhatóvá. Annál is inkább tette ezt, mert valaha egyszerre vettünk
mindkettőnknek ilyen márkájú órát, s ily módon összetartozásunk, egységünk
jelképévé is lett.
Nos,
miután leadta, elmesélte nekem, mennyire örült a kisöreg a munkalehetőségnek.
Ettől kezdve lestem, mikor készül el az én egyen-órám.
Teltek
a hetek, a hónapok.
Lestem
az első alkalom után, megérkezik-e kronométerem?
Hát
nem. Jó feleségem elfeledkezett róla, hogy bemenjen Csoszogihoz, az öreg
Uhrmacherhez.
Eltelt
egy újabb hét. Reméltem, talán ezúttal meglesz, elkészült, megújult időmérőm.
Hát
nem. Jó feleségem mesmeg elfeledkezett felkeresni az órást.
Ezúttal
már firtattam: Miért nincs kész az ígért órám?
Ő
bevallotta feledékenységét.
Harmadszorra
aztán már nem felejtette el.
Akkor
az órás üzletet találta zárva.
Érdeklődve
vártam a következő variációt…
Hát
volt. Ezen a héten nem ment látogatóba a Marekbe.
Tovább
is van. Mondjam még?
Az
utóbbi hónapok hőgutagyanús időjárása miatt egyáltalán nem kereste fel a Marek
J. utca környékét.
Mostanában
szűnőben a hőség. A költöző madarak készülődnek. A gyermekeknek mennek az
iskolába, Tücsi a Marek utcába. S eszébe jut rég elkezdett akciója. Az órásbolt
nyitva, az órát is megtalálja még az órás, még ketyegteti a masiniszta, a
laposelemke. Minden stimmel, azaz hogy nem egészen. Az órám márkája nem Casio,
hanem Q&Q. Nahát, csakugyan azt hittem, nekem is Casióm van, mint Tücsinek.
Mégis úgy örülök a ketyegő órának, mint a kisöreg a munkalehetőségnek.
Deus caritas est
Én Isten féltékenységével aggódom
értetek. (2Kor 11,2) – Az Isten szeretet. (1Jn 4,8) – A szeretet nem féltékeny. (1Kor 13,4)
Hát
ezért nem szabad odaadni az egyszerű halandónak a Szentírást.
Ám
maga a kérdés számunkra sem olyan egyszerű.
Mert
vagy nem azt jelentette régen a féltékenység, mint ma, vagy rossz a fordítás, vagy
hamis az az állítás, hogy a szeretet nem féltékeny, vagy nem
féltékeny Isten, mert ő maga a szeretet.
Persze
ilyeneket lehet mondani, hogy az
Ő féltékenysége merő antropomorfizmus, de így minden igaz(olható). Valójában
nagy titok is az, hogy ki az Isten. Számunkra nemcsak érthetetlen (gondolatai nem
a mi gondolataink), de befoghatatlan is, hiszen Abszolútum és végtelen.
A
jövőbe látás következményei
Kinézek
az ablakon. Egy kocsi manőverezik sok másik között szemben egy pléh garázsajtóval.
Ha most hátramegy, kocsival koccan, ha előre, nekimegy a garázsajtónak.
Manővereznie kell, oldalazva tud csak kijutni az úttestre.
Ha
próféta volnék, előre láthatnám, hogy pl. nekimegy-e a garázsajtónak vagy sem. Előre látnám, de megakadályozni
nem tudnám. Elgondolom, milyen jó, hogy nincs prófétai képességem. Nem látom a jövőt, a jövő így fájdalmas
történéseivel nem fájhat bennem. Most az jut eszembe: milyen érzés lehet a
mindent előre látó Istennek
lenni. Mennyire szenvedhet Isten a
mi biztosan bekövetkező ostoba döntéseinktől, cselekedeteinktől.
Csoda-e, hogy Jézus vért izzadott a Golgotán? Gar nicht, egyáltalán nem.
Utolsó kommentek