Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2008.10.30. 22:19 emmausz

Ez ám, hazám

POST

Ma fél háromtól ötig a városban kellett bóklásznom. Mert ötkor a vári Liteába kívántam érni Szőnyi Zsuzsa könyvünnepére. Úgy döntöttem, hogy a vagy 40 éve nem látott Zugligetbe megyek. Elhatározásomban segített, hogy csakugyan rég nem láttam az 59-es villamos-végállomást a horhosban. Ellene szólt, hogy nem sokkal ebéd után teli hassal indultam el, mellette, hogy másfél stampó pálinkát ittunk, ellene, hogy kávét is, mellette, hogy szerettem volna bebizonyítani, hogy képes vagyok felsétálni egy villamosmegállónyit. Ellene, hogy a változó front eléggé megviselt, mellette, hogy a 291-es busz éppen a libegőhöz visz. A Budagyöngyénél éppen jött, felszálltam ellentmondásos helyzetem ellenére. Hamar felértünk. Megvan még az az épület, melyet körbekerültek a le- és felfelé menő sínek. Szépen faragott zöldre festett fahomlokzata ma is megvan. Tovább menve mindenütt látszik, hogy hol haladt a villamos. A sínpár helyén szinte végig autóparkoló lett (Parkplatz). A libegő nincs üzemben. Csak a villamosjáratról elnevezett vendéglő működik.
Fellibegtem-lihegtem a rövid gyalogúton. Megvan az indóház, eléggé lepusztult, merthogy az is a vendéglő része. Elvesztette báját, gazos egész környezete. Magam vágyakozva néztem fel a Tündér-sziklára, ahonnan egykor lenéztem, miután felmásztam rá. Vágyakozva néztem továbbá a szemben lévő Hunyad-oromra is, mely egy hegyecske, elég meredekecske. Gondolom, ha a kényszer felhajtana rá, estig felérnék a tetejére. Egykor felgyalogoltam a meredek oldalán, mert olyanom volt.
Most nem.
Pihentem egy kicsit.
Olvasok egy hirdetést. Beépíthető telket keres valaki a hegyen bárhol. Megvenné akár romos házzal is. Nem én hirdettem.
Mondják, Disznófő be van kerítve. Nem mentem el odáig.
Inkább vissza a buszhoz.
Időm, mint a tenger.

Tapasztalom, hogy a 291-es nekibuzdul a Rózsadombnak. Mivel igen ritkán járok erre, hagytam, hadd vigyen fel Buda legelegánsabb részére. Csakugyan az.
Összevissza kanyarogtunk, mígnem leszáguldott róla. Mielőtt a Margit hídra tért volna, én is leszálltam.
Időm, mint a tenger.
Gondoltam, megnézem közelebbről a rakparti munkák állását. Gyalog sétáltam a parton. Tényleg áll a munka. Lehet, hogy nem fokozható a tempó, de alig látszik valami mozgás. Egyetlen kotró emelgetett ki emberi segítséggel termésköveket a partból, s helyezte át máshová.
Oszlopom olvasom a hirdetést: Aki tud valamit róla, vagy látta a képen ábrázolt férfit, értesítsen. A férfi kreol, középkorú, fekete hajú, oldalt elválasztott frizurát visel, sötét vastag bajuszt hozzá. Napszemüveges. Feltehetően neje, gyerekei szerepelnek még a fénymásolt képen. Vajon hűtlen lett a többiekhez, elrabolták szervkereskedők, eltették láb alól haragosai, ki tudja. Esetleg megkerült azóta? Ugyanis a többi oszlopon nem találtam a plakátból. Találtam viszont egy másik bizarr hirdetést. Olyasvalami szöveggel, hogy megérkeztek a Krisztusok. Hát.
Én mindenesetre megérkeztem a Batyira.
Időm, mint a tenger.
Bementem a Szent Anna-templomba. Ám csak az üvegajtóig lehet nyomulni. A félhomályon kívül nem sok minden látható. Korábban egy rozoga szék állt az érkező akárki rendelkezésére. Most nincs meg. Fáradt lévén inkább lementem a metróba, vele fel a Moszkva térre, ott egy utolsó idők kereszténye szeretett volna megtéríteni, de kértem szíves beleegyezését abba, hogy továbbmehessek. Így keveredtem a Várba busszal.
Időm, mint a tenger,
irány a Halászbástya.
Sokan nézelődtek.
Megyek fel a kőlépcsőn, oldalt hatalmas felirat csak magyarul, ilyesvalami szöveggel: Szíveskedjek belépőt fizetni, mert sokba van az önkormányzatnak a bástya. De sehol egy vécés néni, sehol egy kassza, sehol senki. Csak a turisták.
Elég sok képen szerepelhetek, mert népes japán csoport fotózott, kamerázott. Volt is mit. Szépen rajzolt felhők kúsztak a szürkületben, kezdték a közvilágítást bekapcsolni az alattunk heverő városban. A szél miatt egész Pest idelátszott. A hegyek is a Gellért-hegytől a Hármashatár-hegyig. Innen gyönyörű a város. Szebb a panoráma, mint pl. Krakkóban, pedig az is nagyon szép.
Időm már csak annyi maradt, mint a Balaton, (az is tengerke) ezért irányt vettem a Liteába. Szőnyi Zsuzsa már ott volt. Megismert, dedikált egy könyvet. Elég sokan voltak, és még ugyanennyien jöttek. Szépen szerepelt Kubik Anna. Az ünneplés hangvétele méltóságteli volt. Mellettem egy régész foglalt helyet, és azt mondta a szomszédjának, hogy elöl nem jutott neki hely, mert a Zsuzsa melletti szék Szabó páterre vár, aki időközben meg is érkezett. Szégyenszemre eltartott vagy öt percig, mígnem rájöttem, hogy a Zsuzsa társaságában lévő hölgy a korábbi államelnök Mádl Ferenc felesége, Dalma asszony, akinek Zsuzsa egy szerzői példányt nyújtott át ajándékképpen.
Hazafelé jöttömben átvágtam a sötét réten. van ott egy derékszögű kanyar, melyet az autók szépen vesznek is. Most a Duna felől érkezett egy pajero. Jó tempóban átvágta a kanyart, fel a szegélyre, át a füves térségen, le a szegélyről, a biciklistát se ütötte el, eki éppen arra járt. Olybá tűnt nekem, mint egy itt felejtkezett mamut. Feltűnése a gyepen olyan volt, mnt az elefánté a porcelánbolt kirakatában. Ez is mi vagyunk. Ez ám, hazám!
Egy idióta Micát blogbejegyzéséért lenácizta. Visszaszóltam neki, hogy kommentjének kényszeres voltát tapasztalva óhatatlanul a Bolondok hajója egyik gegje villan be. Adaptálva kb. így fest:

- Nem a post írója náci, hanem a biciklisták.

- Miért pont a biciklisták?

- Miért pont a post írója?    
Most este van, és már nem olvasom a vastagabb füzet nagyságú interjúkötetkét. Majd holnap.

 

PRAE
A Szépvölgyi úti HÉV-megálló, 2003

Leszálltam a Szépvölgyi útnál, ahol a szokott blokáddal találkoztam. Azokkal, akik a METRO újságot várják, és ellehetetlenítik a továbbhaladást a peronon. Egyszer még balesethez vezet makacsságuk. Olyanok, mint a pecás beetetett halai. Jönnek a kukoricára, csak úgy pezseg a víz a tolakodóktól. Ugyanezt látom, mikor megérkezik az ingyen újság. Csak, sajnos ezek a beetetettek nem halak, hanem emberek.

A Szépvölgyi úti HÉV-megállóban csodadolgok történnek. Egyfajta fasor található ott. Négy-öt fa díszeleg tavasszal azért, mert mézillatú virágok borítják a méhek, a HÉV-ek és az én legnagyobb örömömre. Nem úgy télen, amikor igen rajzos csupasz ágaikban gyönyörködhet mindenki, aki csak közel sétál hozzájuk. Mozgásunk során az ágak térhatású játékba kezdenek. Mélységük és magasságuk van. No meg távolságuk is. Fotósok, olvastátok?!

A Szépvölgyi úti HÉV-megállóban mocskos dolgok is történtek. Pl. marihuánás cigarettát szívtak diákok. (Persze nemcsak ebben a megállóban, de én itt láttam a kalandkeresők törekvéseit.)

Néhány lépéssel odébb szoktam magamat havi rendszerességgel pénzzel feltankolni az OTP-bank automatájából. Mióta ezt teszem, két ízben zárt karokkal vártak. Azért nem engedtek át a bejárati ajtón, mert a takarítónő éppen azon a fertályon sertepertélt. Próbálná ezt Nyugaton tenni a nagyérdemű érdekeivel szemben!

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr755168163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása