POST
Ma fél háromtól ötig a városban kellett bóklásznom. Mert
ötkor a vári Liteába kívántam érni Szőnyi Zsuzsa könyvünnepére. Úgy döntöttem,
hogy a vagy 40 éve nem látott Zugligetbe megyek. Elhatározásomban segített,
hogy csakugyan rég nem láttam az 59-es villamos-végállomást a horhosban. Ellene
szólt, hogy nem sokkal ebéd után teli hassal indultam el, mellette, hogy másfél
stampó pálinkát ittunk, ellene, hogy kávét is, mellette, hogy szerettem volna
bebizonyítani, hogy képes vagyok felsétálni egy villamosmegállónyit. Ellene,
hogy a változó front eléggé megviselt, mellette, hogy a 291-es busz éppen a libegőhöz
visz. A Budagyöngyénél éppen jött, felszálltam ellentmondásos helyzetem
ellenére. Hamar felértünk. Megvan még az az épület, melyet körbekerültek a le-
és felfelé menő sínek. Szépen faragott zöldre festett fahomlokzata ma is
megvan. Tovább menve mindenütt látszik,
hogy hol haladt a villamos. A sínpár helyén szinte végig autóparkoló lett
(Parkplatz). A libegő nincs üzemben. Csak a villamosjáratról elnevezett
vendéglő működik.
Fellibegtem-lihegtem a rövid gyalogúton. Megvan az indóház, eléggé lepusztult,
merthogy az is a vendéglő része. Elvesztette báját, gazos egész környezete.
Magam vágyakozva néztem fel a Tündér-sziklára, ahonnan egykor lenéztem, miután
felmásztam rá. Vágyakozva néztem továbbá a szemben lévő Hunyad-oromra is, mely
egy hegyecske, elég meredekecske. Gondolom, ha a kényszer felhajtana rá, estig
felérnék a tetejére. Egykor felgyalogoltam a meredek oldalán, mert olyanom
volt.
Most nem.
Pihentem egy kicsit.
Olvasok egy hirdetést. Beépíthető telket keres valaki a hegyen bárhol. Megvenné
akár romos házzal is. Nem én hirdettem.
Mondják, Disznófő be van kerítve. Nem mentem el odáig.
Inkább vissza a buszhoz.
Időm, mint a tenger.
Tapasztalom, hogy a 291-es nekibuzdul a Rózsadombnak. Mivel
igen ritkán járok erre, hagytam, hadd vigyen fel Buda legelegánsabb részére.
Csakugyan az.
Összevissza kanyarogtunk, mígnem leszáguldott róla. Mielőtt a Margit hídra tért
volna, én is leszálltam.
Időm, mint a tenger.
Gondoltam, megnézem közelebbről a rakparti munkák állását. Gyalog sétáltam a
parton. Tényleg áll a munka. Lehet, hogy nem fokozható a tempó, de alig látszik
valami mozgás. Egyetlen kotró emelgetett ki emberi segítséggel termésköveket a
partból, s helyezte át máshová.
Oszlopom olvasom a hirdetést: Aki tud valamit róla, vagy látta a képen ábrázolt
férfit, értesítsen. A férfi kreol, középkorú, fekete hajú, oldalt elválasztott
frizurát visel, sötét vastag bajuszt hozzá. Napszemüveges. Feltehetően neje,
gyerekei szerepelnek még a fénymásolt képen. Vajon hűtlen lett a többiekhez,
elrabolták szervkereskedők, eltették láb alól haragosai, ki tudja. Esetleg
megkerült azóta? Ugyanis a többi oszlopon nem találtam a plakátból. Találtam
viszont egy másik bizarr hirdetést. Olyasvalami szöveggel, hogy megérkeztek a
Krisztusok. Hát.
Én mindenesetre megérkeztem a Batyira.
Időm, mint a tenger.
Bementem a Szent Anna-templomba. Ám csak az üvegajtóig lehet nyomulni. A
félhomályon kívül nem sok minden látható. Korábban egy rozoga szék állt az
érkező akárki rendelkezésére. Most nincs meg. Fáradt lévén inkább lementem a
metróba, vele fel a Moszkva térre, ott egy utolsó idők kereszténye szeretett
volna megtéríteni, de kértem szíves beleegyezését abba, hogy továbbmehessek.
Így keveredtem a Várba busszal.
Időm, mint a tenger,
irány a Halászbástya.
Sokan nézelődtek.
Megyek fel a kőlépcsőn, oldalt hatalmas felirat csak magyarul, ilyesvalami
szöveggel: Szíveskedjek belépőt fizetni, mert sokba van az önkormányzatnak a
bástya. De sehol egy vécés néni, sehol egy kassza, sehol senki. Csak a
turisták.
Elég sok képen szerepelhetek, mert népes japán csoport fotózott, kamerázott.
Volt is mit. Szépen rajzolt felhők kúsztak a szürkületben, kezdték a
közvilágítást bekapcsolni az alattunk heverő városban. A szél miatt egész Pest
idelátszott. A hegyek is a Gellért-hegytől a Hármashatár-hegyig. Innen gyönyörű
a város. Szebb a panoráma, mint pl. Krakkóban, pedig az is nagyon szép.
Időm már csak annyi maradt, mint a Balaton, (az is tengerke) ezért irányt
vettem a Liteába. Szőnyi Zsuzsa már ott volt. Megismert, dedikált egy könyvet.
Elég sokan voltak, és még ugyanennyien jöttek. Szépen szerepelt Kubik Anna. Az
ünneplés hangvétele méltóságteli volt. Mellettem egy régész foglalt helyet, és
azt mondta a szomszédjának, hogy elöl nem jutott neki hely, mert a Zsuzsa
melletti szék Szabó páterre vár, aki időközben meg is érkezett. Szégyenszemre
eltartott vagy öt percig, mígnem rájöttem, hogy a Zsuzsa társaságában lévő
hölgy a korábbi államelnök Mádl Ferenc felesége, Dalma asszony, akinek Zsuzsa egy
szerzői példányt nyújtott át ajándékképpen.
Hazafelé jöttömben átvágtam a sötét réten. van ott egy derékszögű kanyar, melyet az autók szépen vesznek is. Most a Duna felől érkezett egy pajero. Jó tempóban átvágta a kanyart, fel a szegélyre, át a füves térségen, le a szegélyről, a biciklistát se ütötte el, eki éppen arra járt. Olybá tűnt nekem, mint egy itt felejtkezett mamut. Feltűnése a gyepen olyan volt, mnt az elefánté a porcelánbolt kirakatában. Ez is mi vagyunk. Ez ám, hazám!
Egy idióta Micát blogbejegyzéséért lenácizta. Visszaszóltam neki, hogy kommentjének kényszeres voltát tapasztalva óhatatlanul a Bolondok hajója egyik gegje villan be. Adaptálva kb. így fest:
- Nem a post írója náci, hanem a biciklisták.
- Miért pont a biciklisták?
- Miért pont a post írója?
Most este van, és már nem olvasom a vastagabb füzet nagyságú interjúkötetkét. Majd holnap.
PRAE
A Szépvölgyi úti HÉV-megálló, 2003
Leszálltam a Szépvölgyi útnál, ahol a szokott blokáddal találkoztam. Azokkal, akik a METRO újságot várják, és ellehetetlenítik a továbbhaladást a peronon. Egyszer még balesethez vezet makacsságuk. Olyanok, mint a pecás beetetett halai. Jönnek a kukoricára, csak úgy pezseg a víz a tolakodóktól. Ugyanezt látom, mikor megérkezik az ingyen újság. Csak, sajnos ezek a beetetettek nem halak, hanem emberek.
A Szépvölgyi úti HÉV-megállóban csodadolgok történnek. Egyfajta fasor található ott. Négy-öt fa díszeleg tavasszal azért, mert mézillatú virágok borítják a méhek, a HÉV-ek és az én legnagyobb örömömre. Nem úgy télen, amikor igen rajzos csupasz ágaikban gyönyörködhet mindenki, aki csak közel sétál hozzájuk. Mozgásunk során az ágak térhatású játékba kezdenek. Mélységük és magasságuk van. No meg távolságuk is. Fotósok, olvastátok?!
A Szépvölgyi úti HÉV-megállóban mocskos dolgok is történtek. Pl. marihuánás cigarettát szívtak diákok. (Persze nemcsak ebben a megállóban, de én itt láttam a kalandkeresők törekvéseit.)
Néhány lépéssel odébb szoktam magamat havi rendszerességgel pénzzel feltankolni az OTP-bank automatájából. Mióta ezt teszem, két ízben zárt karokkal vártak. Azért nem engedtek át a bejárati ajtón, mert a takarítónő éppen azon a fertályon sertepertélt. Próbálná ezt Nyugaton tenni a nagyérdemű érdekeivel szemben!
Utolsó kommentek