Tegnap a Dráva utcában találkoztunk. Ancsa említette, hogy a szívemre panaszkodtam a múltkor. Két drogot preferál: a propranololt, ami minden tesón segített idáig hasonló nyavalyája alkalmával. Ám egyikünk se tudta, hogy a concorral együtt szedve mi történik ott belül. A másik hogy az ismert szívsebész, Papp Lajos úgy nyilatkozott, miszerint máig a legjobb szívgyógyszer két-három deci vörösbor naponta. Na ez jól hangzik, ülök elébe.
A vörösből mindjárt a napi adagot le is húztam, és szörnyülködve tekintgettem a testi jókra, így fogyókúrás eltökéltségemmel a lelkemben és kísértéssel telve testi mivoltomban. Igyekeztem, igyekeztem. Mert hogy nem adom fel. Még nem.
Mindenesetre a kellemes légkörre utal, hogy a Gabtól kölcsön kapott Rubicon folyóiratokat gonddal félretettem, ott is felejtettem, amikor felpattantunk. Pedig érdekelnek a tartalmas írások. (Ildi, Marci! Majd értük megyek egyszer.) Lehet persze, hogy a bennem kialakult légkör a felelős inkább, de leginkább meg az aggkori feledékenység.
Szeretem a hideget, mert nem kell végre izzadni, és nem szeretem, mert reggelenként a jéggé aljasult párákat vakargathatom a megdermedt szélvédőről. Egyébként sem bírom a jégen-havon csúszkálást. Leginkább utálok télen autóba ülni.
Bár egyelőre nincs hó, a jég meg vízzé szelídül nappal, de mindez pillanatok alatt megváltozhat mostanság, amikor az időjárás a szokottnál is hektikusabban változik. Nemcsak a gazdasági szabályozás kiszámíthatatlan, mint az időjárás, hanem az időjárás is épp olyan kiszámíthatatlanná vált, mint mára a szabályozás. Meg kell jegyeznem: egyik se hosszabbítja meg az ember átlagéletkorát.
Egyebekben ma minden jó. Kialudtam magam, mert elfelejtettem kiakasztani a vekker gombját, így nem zavart reggeli szunyókálásomban. Semmiről nem maradtam le.
Ma Erzsébet nap van. Annyi Csörét, Böskét, Erzsikét, Zsikét, Erzsókot és Erzsit ismerek, hogy felsorolásuk bő bekezdésnyi volna. Mindnyájukat Isten éltesse! Ám az én feladatom ma Françoisról megemlékezni. Születésnapjára tőlem azt kapta, hogy kikerestem a neve helyes leírásához szükséges sajátságos ç-betűt. François ma 37. Múltkor Évával beszélgettem telefonon. A helyi újság megírta áthelyezése kapcsán, hogy a köz szolgálója ez és ez, 37 évre. Éva már szólni akart, hogy elírták, mert csak 32. De tévedett. Maga is elcsodálkozott az idő múlásán. Françoisról megemlékezve egy nyáron készült fénykép mutatja meg nekem, ki is ő. Bár van két fia, és egy három éves lánykája, ezen a képen Blanka van a kezében, (akinek a hét végén lesz a keresztelője), magához öleli, és minden idegszálával a picire figyel. Nekem nagyon kedves, nagyon harmonikus fotó. Ki nem mondottan benne feszül a legigazabb tény: a legnagyobb kincs az ember, s a kategórián belül a gyermek az, akié a mennyek országa. Az lenne a legjobb, ha idekopizná Mica a képet.
François, Isten éltessen!
PRAE
Vicc
Kovács elviszi egy körre fiát, Petikét az új autóval. Hazaérnek. Kérdi az
asszony:
– Nos, Petike, milyen volt?
– Nagyon izgalmas. Láttunk az úton
egy idiótát, három ökröt, két marhát, hét maflát, és egy majmot.
Lám, nem csak én barmolom le a
közlekedés többi résztvevőjét, hogy enyhítsek saját feszültségemen, hanem mások
is. Ha tudnád, kedves olvasó, hogy a fölös gőz leengedése mennyire fontos az
életben maradáshoz, legalábbis az enyémhez...
Egy lecsapott magaslabda
A Zászlónk főszerk.-től jött egy e-mail. Azt panaszolta, hogy
olvashatatlan az átküldött anyag, hiába fáradtam. Majd hozzáfűzi: ...ne add
fel, nagyon várom a cikkedet.
Hát ez nem semmi – csaptam rá a
labdára.
Azt írod – írtam
válaszlevelemben –, hogy ne adjam föl, mert nagyon várod. Hát akkor mit is
csináljak? Föladjam, vagy ne adjam? Ha nem adom föl, sose kapod meg. Ha
föladom, szembekerülök szándékoddal. Ha feladom a föladást, itt marad a
nyakamon az írás. De ha föladom, megkapod. Hát nem adom föl, inkább föladom.
Vagy inkább föladom, mert nem adom föl azért se. Nem könnyű falat ez a föladat.
Feladatom a feladás. Lehet, hogy mégis feladom, és nem adom fel, inkább
feladom, én feladom, fel én, feladom, fela...
Álomfejtek
– Gyerekek, az éjjel arannyal álmodtam. Mit jelent ez?
– Azt, hogy jobban szereted,
mint Petőfit.
Gyuri vicce:
Két ember beszélget. Az egyik
azt mondja:
– Képzeld, a feleségem kérte, hogy vegyek hurkát. A lelkemre kötötte: De
ne véres hurkát vegyél! Mit gondolsz, milyen lehet a denevéres hurka?
Utolsó kommentek