A könyvespolcon szemmagasságban olvasom a kötet gerincéről: Száműzöttek a Hortobágyon. Emlékek a borsósi kényszermunkatáborból – 1952–1953.
Ebben a címben két nyomorult szó is szerepel. Száműzött, kényszermunkatábor.
Nagyon normális az, egyben kötelesség is, hogy minden minket ért támadás, megnyomorítás lehetőleg pontosan feldolgozásra kerüljön. Teljesen egyetértek vele. Ám akkora számban keletkeznek ezek a művek, melyek végigolvasása nemcsak lehetetlen, de nem is kívánatos. Végül is nem kesereghet egész életében az ember. Szükség van pozitív benyomásokra, szívet melengető hírekre, a létező szeretet megnyilvánulásait közlő anyagokra, és humorra is, tehát Élet-szagú valóságokra, és fűszeres történetekre. Nem lehet ép ésszel kibírni az örökös fanyalgást, a hamvába hótt gondolatokat, a félig üres pohár miatti kesergést, amikor félig telit is lehetne hirdetni. A rosszat persze rossznak kell nevezni, de nem szabad leragadni ennél, mert saját magunkat taszítjuk vissza a minket övező pocsolyába.
Nem lehet elviselni, hogy a tévéadók és a napilapok csak a szennyáradatról, a gyilkosokról, a fehér lés tarka galléros bűnözésről, maffiózókról és természeti csapásokról tudósítsanak.
Nem lehet elviselni azt sem, hogy az elénk tett étel soha nem elég meleg, nem elég hideg, a víz túl klóros, a hús kemény, a sütemény ízetlen, a kenyér szivacsos...
Ha minden rossz, akkor tekintsünk magunkba: Mit tettünk, hogy jobb legyen? Nem vagyunk egy kissé válogatósak? Teszetoszák volnánk, vagy pesszimisták?
Van nap, vannak csillagok, van madárdal, és van zúgó erdő. Tessék észrevenni.
Van szolidaritás, van empátia, van figyelmesség, van tapintat. Tessék észrevenni.
Van Isten. Tessék kérni tőle.
Tessék élni vele.
Más
Tegnap ötletelt feleség munkahelyén az együtt ebédelő társaság. Erre
jutottak: Új gyógyszer neve (mi találtunk ki ma, ebéd közben) Mínuszöt.
Miért?
Mert egyből hat.
;-)))
PRAE
Figyelj!
A csiga messze lakik a színháztól, ezért az előadás megkezdése előtt két órával
felcihelődik, útnak indul. Már egy órát nyáladzott, mikor észrevette, hogy
otthon maradt a jegye.
Mármost jegy nélkül nem mehet
be, ezért magához kell hogy vegye a jegyeket. Kérdés: hogy immár a jegyével
együtt mikor ér a színházhoz?
Tekintettel a kérdés kitalálós jellegére
a megfejtést visszafelé kell olvasni.
(!tázáh a ajdroh nágam trem
,tődi tízsev meN)
Karinthy F. kvíze:
Adva egy ovális sziget, mely
észak-déli irányban hosszú. A sziget partjai életveszélyesen
meredekek,
szakadékosak. A sziget északi csücskén tűz üt ki, és a méteres szavanna égni
kezd. Mert a szélirány észak-déli, az egész sziget le fog égni. A közepén
pásztor terelgeti nyáját. Észreveszi a tüzet, rövid pánikolás után mentő ötlet
jut eszébe, és megmenti a nyájat. Mit csinál?
(.tajáyn a ileretado ,tjúyg tezüT .abynári iléd ludnilE)
Állítólag élesben megtörtént az
USA-ban.
Nem mindegy...
A postás írja a kézbesíthetetlen levélre: címváltozás miatt nem síthető
kézbe. Mire a főnöke imigyen utasítja: Az új címet hatolja ki pu.
– Nem mindegy, hogy a róka
komázik, avagy a koma rókázik.
BA meséli: Pater Haag, szász
eredetű jezsuita két éve tanult
magyarul már, amikor ilyet szólt teljesen szabályosan alkalmazva az igekötő ige
utáni használatát: Légy szíves, ne galmazz rá!
Mekkora?
Állítólag Neil Armstrong azt mondta volna a Holdra lépéskor: Kis lépés egy
embernek, de nagy lépés az emberiségnek!
Ha engem kineveznének
főszerkesztőnek, azt mondanám: Nagy lépés nekem, kis lépés az emberiségnek.
Az ünnepelttől kérjük, hogy
énekeljen valamit. Ő szerényen megjegyzi, hogy azt mi nem élnénk túl.
Már miért nem? – kérdezem. Két
megoldás is adódik. Az egyik, hogy te iszol, ettől megjön a hangod, a másik,
hogy mi iszunk, s ettől mégis kibírjuk valahogy.
Összekavart mondások,
blődlik:
Néma gyereknek híg a leve.
Előttünk az élet, mögöttünk a
széktámla.
Ki korán kel, hamar elfárad.
Maga alatt vágja a fejszét.
Kicsi a bors, de nagyon fekete.
Kicsi a bors, de minek.
Májusi esõ aranyat ér, mondja
Józsi bácsi, és fejest ugrik a búzatengerbe.
Belehalok, ha addig élek is.
Ne tudjak innen elmozdulni, ha
nem tudok innen elmozdulni.
Nem bánom, legyen enyém az
utolsó szó.
És egy latin: Similis simili
gaudet. azaz Simlis a simlisnek örül.
Utolsó kommentek